Nyakas Miklós: A hajdúvárosok országgyűlési képviseleti jogának elnyerése 1790-1791 / Hajdúsági Közlemények 17. (Hajdúböszörmény, 1992)
Tartalom
Nyilvánvalóvá vált ekkorra azonban az is a követek előtt, bogy az egyéb sérelmeket elsősorban az adózás terén - nem sikerül orvosolniuk. 1791. január huszonegyedikén, Pozsonyban kelt levelükben azt írták haza, hogy ami a nemes hajdúvárosokat illeti, „méltóztatott Eő Felsége kegyelmesen helyben hagyni és Articulusba vétetni, hogy az Ország Tekintetes Statussai közé számláltassanak és kövcltyciknek az Ország Gyűlésén Székek és Szabad Szóllások legyen". A másik törvénycikkben - írták - megerősítették a nemes városok szabadságát, hozzátéve azt, hogy a királyi kincstár a maga igazságát a „törvénynek útján kezdheti". Megnyugodva és egyben az otthoniakat nyugtatva tették hozzá, hogy „ezen az úton pedig mindenkor meg állhatunk"/ 9 8* A teherviselésre vonatkozóan tudatták, hogy a törvényben az is benne van, amely adóterhek törvényesek, azt ezután is viselni kell. Sérelmezték azonban, hogy az ekkor már elhatározott kilenc rendszeres bizottságtól elvették a hajdúvárosok sérelmeinek kivizsgálását, pontosabban annak eldöntését, mely terhek törvényesek s melyek nem, s e téren csupán a kérelmezés maradna számukra egyedüli útnak. Ezért az országgyűléstől ismét segítséget kérlek, nevezetesen azt, hogy a hajdúvárosi panaszok kivizsgálása az országgyűlés állal felállítandó regnicolaris deputatiok (rendszeres bizottságok) elé kerüljön. A magyar rendek ebben is támogatták a hajdúvárosokat, hiszen ez amagyar rendi pozíciókat is erősítette. A kilenc rendszeres bizottság azonban sohasem végzett a hajdúvárosok belszerkezelének rendezésével, a felmerülő panaszok kivizsgálásával. Az 1843/44~es országgyűlésre ugyan már elkészült egy javaslat, de azt az idő hiányában nem tárgyalták, s az 1847/48-as országgyűlésre halasztották/ 9 9* A problémákat tulajdonképpen a rendi kiváltságokat eltörlő márciusi forradalom oldotta meg. Február tizennegyedikén nem csekély elégtétellel írták haza, hogy kihirdették a királyi resolutiokat, és „sokaknak bámulására és rossz akaróinknak meg szégyenítésére ... szabadságaink és jussaink örökösen meg erősíttettek"/ 10 0* Az országgyűlésen tehát végül kél törvénycikk foglalkozott, a hajdúvárosokkal. Az 1790/29. tc. a következőképpen szól: „A jászok és kanok, m"g különben is régi kiváltságokkal bíró hat hajdú városok kerületei által, főleg a háború viszontagságai közt, az ország megtartására teljes buzgósággal teljesített sokféle szolgálatokat érdemlett megfontolás alá vévén, Ő felsége kegyes beleegyezésével megengedőnek határozták a karok és rendek, a jászok és kunok és a hat hajdú városok kerületeinek, hogy a jászok s kunok kerülcle két s a hat hajdú város két, üléssel és szavazattal bíró követel küldhessen az országgyűlésre". E törvénycikk tehát biztosította az országgyűlési képviseleti jogot. A 25. törvénycikk a sokat emlegetett szabadságjogokról rendelkezett. E szerint a jászok és kunok, valamint a hat hajdú város kerülete Magyarország dicsőült királyaitól engedett és megerősített törvényes jogaikban és kiváltságaikban, szabadságaikban és mentességeikben örökre megtartassanak. A hat hajdúvárost illetőleg azonban a királyi ügyigazgatóságnak az 1715/95. tc. értelmében megmarad az a joga, hogy a maga igazát a törvény útján kereshesse. A Hajdúkerület belviszonyainak rendezését pedig valóban a már említett regnicolaris députa tiokra bízták. Amennyiben a ténylegesen elért eredményt összevetjük a Hajdúkerület követi utasításával, megállapíthatjuk, hogy ennél több eredményt az adott helyzetben nem lehetett elérni, s különösen irreális volt a telkes lakosok részére elérendő teljes körű nemesi jogállás elérése. Az eredmény azonban ettől függetlenül döntő volt a hajdúvárosok sorsára, hiszen sikerült elhárítani a kamarai függést, megőrizni a sajátos hajdúvárosi autonómiát, illetve kiépíteni az országgyűlési képviseletet. Ez utóbbi az ország sorsára sem volt közömbös olyan értelemben, hogy ezzel végeredményben tágították a rendi alkotmány kereteit, s noha maguk nem így gondolták, sok más egyéb tényezővel egyült mintegy előkészítői lettek annak a folyamatnak, amely végül a magyar reformkorhoz vezetett. Az 1790/9l-es országgyűlés a Hajdúkerület belső fejlődésének is rendkívül fontos állomása volt. A feudális magyar állam mintegy nyolcszáz éves fejlődése során ugyanis mind közjogiing, mind közigazgatásilag tarka mozaikok sokaságából állott, amelyben meghatározó volt ugyan a nemesi vármegye, de ott voltak a székek, a szabad kerületek, a szabad királyi városok, a 24
