Nyakas Miklós: A hajdúvárosok országgyűlési képviseleti jogának elnyerése 1790-1791 / Hajdúsági Közlemények 17. (Hajdúböszörmény, 1992)
Tartalom
Nézzük ezután azt, liogy a két követ milyen követeléseket próbált a rendekkel a koronázás előtti törvényekbe bevétetni/ 0 0* 1. A Conti ibutiónak (hadiadónak) „nyakunkról való örökös levétele", és az ország adományos nemesei módjára való bánásmód. 2. A directori (királyi biztosi) hivatalnak végső el töröltetése, s a kapitányok alatt való igazgatás, s a szabad választás. Azaz a teljes autonómia biztosítása. 3. A katonáskodást csak az ország többi nemeseinek módjára teljesítsék, ahogyan a szoboszlói adoinánylevél szavai mondják: „ad instar aliorum Donatariorum Regni Nobilium". 4. A politikai és gazdasági dolgokra való tekintettel egyedül a Helytartótanács és a hétszemélyes tábla alá tartozzanak, azaz végképp kerüljenek ki a kamarai fennhatóság alól. E fenti kívánalmakat rendkívül fontosnak tartották, s úgy vélekedtek - jogosan - ha azok nem kerül nek be a koronázás előtti törvényekbe, úgy később azokat már lényegesen nehezebb lesz érvényesíteni. Egyébként a jászkunok is hasonló kívánalmakat fogalmaztak meg, azzal a kivétellel, hogy ők az ősi jogszokás szerint a legfelsőbb fellebbviteli fórumnak a nádori törvényszéket tekintenék. Ok is kérték, hogy a közgyűléseket „a' Nemes Vármegyék módjára (Tábla Bíráink is lévén)" tarthassák, s a hivatalos levelezést is a Jászkun kerület pecsétje alatt folytathassák, s a közigazgatási és az igazságszolgáltatási, valamint a kereskedést illető dolgokban a Helytartótanács felügyelete alá tartozzanak. A sok szempontból kulcsfontosságú adózást tekintve azonban reálisabb álláspontot képvisellek, minta hajdúvárosok, mert megígérték, hogy „a' közönséges Terheket híven viselnénk, Tortákra, Adókra, és Népességünk számára való nézve, sok Nemes Vármegyéket, külön-véve pedig minden szabad Királyi Városokat felül haladnánk". Erre való tekintettel is kérték, hogy a nemes haza „Atyai kegyességgel és szeretettel" álljon ki mellettük, s a kapott sebeket és sé rel m eke t orvosolj a' Ünnepélyes Ígéretet tettek arra, hogy ebben az esetben az „édes Hazánknak boldogsága és állandósága fenn tartására és védelmezésére, minden erőnket és vagyonunkat, és tehetségünket, sőt vérünket, és a'melynél drágábbat nem tarthatunk, életünket is feláldozván, vagyunk és halunk". A nagyváradi püspöki palota
