Nyakas Miklós: A hajdúvárosok országgyűlési képviseleti jogának elnyerése 1790-1791 / Hajdúsági Közlemények 17. (Hajdúböszörmény, 1992)

Tartalom

Egészen röviden érintenünk kell ilt a bihari, vin. „kishajdú városok" hasonló törekvését is, hiszen erősen elhatározott céljuk volt a Jászkunsághoz és a Hajdúkerülethez hasonlóin az, hogy elnyerjék az országgyűlési képviselet jogát. Az ekkor nagyrészt az Eszterházyak derecskei uradalmához tartozó falvak és mezővárosok egyébként hasonló igénnyel megkeresték az erdélyi országgyűlést is, arra hivatkozva, bogy a fejedelemség korában Bihar megye - mint a Partium része-tartósan Erdélyhez tartozott. '

7* Fentebb láthattuk, hogy a hajdúvárosi követek az otthoni kívánalmaknak megfelelően is, hallani sem akartak arról, hogy a bihariak mellett a legcsekélyebb mértékben kiálljanak/

0

8* Pontosan azért, amiért a jászkunok hasonló törekvéseit is gyanús szemmel nézték, azokban saját esélyeik csökkenését látva. Rendkívül érdekes azonban Bihar megye magatartása! Ahogyan a nagyhajdú városok esetében Szabolcs megye, úgy Bihar megye is ellenségesen viszonyult az országgyűlés előtt ezekhez a törekvésekhez. Az a Bihar megye, amely még 1772-ben is Szalonta hasonló törekvéseit a leghatározottabban elutasította, most követei - Beöthy és Domokos - révén azt melegen pártfogolta, s szószólójuk volt az országgyűlésen/

5

9* A magyar rendek azonban ehhez a kérdéshez már másként viszonyultak, nem utolsósorban Gr. Sauer Kajetan nagyváradi nagyprépost röpiratának hatására A latin szertartású főpap, aki korábban a Magyar Kancellária egyik tanácsosa is volt, az országgyűlésen a káptalan egyik követeként vett részt, röpiratában azt állította, hogy a tiszántúli elégedetlenek ezeket a hajdúkat maguknak megnyerték, s azok készek a fegyveres felkelésre. Számukat harmincezerre telte, s szerinte készek bármely pillanatban összegyűlni a debreceni mezőkön. E képtelen állítás olyan riadalmat okozott, hogy Bihar megye a könyvet hóhérral égettette meg, Sauer Kajetánnak pedig cl kellett hagynia az országgyűlést, s helyére Pray György jött kövelnek.

(GÜ

) A bihari kishajdú városok kudarcának azonban nem ez volt az alapvető oka. Mivel az Eszterházyak és részben a nagyváradi káptalan löldesúri fennhatósága alatt állottak, a rendek úgy ítéltékmeg, hogy itt a nemesi jog forog kockán, ezért a kérés tárgyalása elől elzárkóztak. Ugyancsak nem járt sikerrel az erdélyi diétán tett próbálkozásuk. 1790. július tizenhatodikán befejeződött a koronázási hitlevél általános vitája, s elkészült a végleges tervezet. E szerint II. József megszakította a Habsburg-ház örökösödésének fonalát, de az ország alaptörvényeit sok tekintetben már Mária Terézia is áthágta. Ez feljogosítja a rendeket, hgoy a diplomába kellő garanciákat építsenek be. Nevezetesen a király elismeri, hogy Magyarország kapcsolt részeivel együtt független birodalom, semmi más országnak vagy népnek nincs alávetve. I Ielyreállílja II. Endre Aranybulláját és annak ellenállási záradékát. Az uralkodó elismeri a független magyar szenátust. Önálló kincstárt és katonai főparancsnokságot állít lel, tudomásul veszi, hogy a törvényhozói hatalmat csak nemzettel - tehát a magyar rendekkel - közösen gyakorolhatja. ígéretet lesz a törvények tiszteletben tartására, biztosítja a protestánsok teljes egyenjogúságát, s elfogadja, hogy az ország hivatalos nyelve a magyar legyen. A hajdúvárosok számára a legnagyobb siker azonban kétségtelenül az volt, hogy bekerültek a diplomába. Annak 23. cikkelye ugyanis a következőképpen szólt: A szabad királyi és bányavárosokat, valamint az ezen az országgyűlésen koronázás előtti cikkelyekkel befogadott jászkunokat és hajdúvárosokat, régi szabadságaikban megerősítjük/

6

1* A diplomatervezet II. Lipót kezén alig hagyott volna érdemi hatalmat, ezért számára az elfogadhatatlan volt. Az uralkodó ezért nem csekély diplomáciai-politikai érzékkel arra törekedett, hogy a nemesi mozgalom legerősebb támaszának tartott Poroszországgal békét kössön. Miután 1790júliusában tudomására jutott, hogy a magyar rendek kapcsolatot teremtettek a porosz udvarral, utasította a Reichenbachban tárgyaló megbízottját, hogy a magyar alkotmányra vonatkozó garancia kivételével fogadja el a poroszok feltételeit. Az uralkodó hajlandó volt feladni a török háborúban elért valamennyi eredményt azért, bogy a porosz király ne támogassa a magyar nemesi-rendi-nernzeti mozgalmat. A megállapodást július huszonhetedikén írták alá Reichenbachban, s annak híre augusztus harmadikán jutott el a magyar országgyűlésre/

0

2* 17