Nyakas Miklós: Hajdú-Bihar megye címerei / Hajdúsági Közlemények 16. (Hajdúböszörmény, 1991)

Gáborján Gáborján címere Első írásos említése 1217-ből való. A Berettyó mellett fekvő községnek 1552-ben 32,5 telke volt, birtokosai ekkor köznemesek, mindenekelőtt a Vécseyek. A török kiűzése után (1692) is lakott hely. Az ekkor készült összeírás szerint „nemes város", amely az itt élők szerint sokkal nagyobb kiváltságok birtokában van, mint a bihari kishajdú városok. Lakosaik ugyanis örökös jogon megvették községüket földesuruktól, a Vécseyektől. Az erdélyi fejedelmek pedig vitézi és érdemes katonai szolgálataikért teljes jogú nemesi kiváltságlevéllel adományozták meg őket. Magyarország más nemeseinek mintájára Gáborján lakosait mentesítették minden taksa, adó, adomány, tized, kilenced, harmincad, vám stb. megfizetésétől. E kiváltságleveleket a gáborjániak 1692-ben még fel tudták mutatni. Várad török kézre kerülte (1660) után a váradi törökök Gáborján kiváltságait semmissé tették, tizedet, taksát és adományokat követeltek tőlük. A török kiűzése után a bécsi udvar sem volt tekintettel egykori szabadságjogaikra. Előbb adózási céllal összeírták őket, s eleinte ugyan a bihari volt kishajdú városokkal tartották őket egyenlő jogállásúaknak, de azokkal együtt Gáborján is elvesztette az erdélyi fejedelmektől kapott kiváltságait. Azokkal együtt az Esterházyak derecskei uradalmának része lett. Egykori kiváltságuk emléke azonban élt, s a múlt század derekán azt tartották róluk, hogy őseik hajdúk voltak. Gáborján sajátos közjogi helyzetét a következőképpen magyarázhatjuk. A 17. század elején - egyes források szerint már 1605-ben - ide valóban hajdúk telepedtek le, valószínűen önkényesen. Gáborjánt és Keresztúri, amely később a gáborjáni határ része lett, ténylegesen megvásárolták 900 magyar forint értékben, amelyet két részletben ki is fizettek. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem 1616-ban a vásárlás tényét jóváhagyta, megerősítette, s ezzel a helységet ténylegesen hajdúvárosnak ismerte el. Érmek ellenére, valószínűen a pénzbeli vásárlás ténye miatt, a 17. században Gáborjánt nem a hajdúvárosok között tartották számon. Címerképe mindenesetre rokon a bihari kishajdú városokéval! Pecsétjének általunk ismert legrégibb lenyomata 1697-ből való, amelynek olvashatatlan köriratán belül álló férfi alak látható. Minden jel szerint ez a lenyomat megegyezik a község 1771-ből származó urbáriumán találhatóval. Ennek körirata: NEMES GABORIANI PECSETI. Belül heraldikailag kissé balra forduló kucsmás vagy hajdúsüveges vitéz látható, jobb kezében kivont görbe szablyával, baljában pedig levágott ellenséges fejjel. A századfordulón az ország települései címereinek felülvizsgálatára kiküldött bizottság véleménye szerint Gáborján címerének ezt kell elfogadni. Kék színű címerpajzsban, zöld pázsiton állva vörös kucsmában és zsinóros zöld ruhában kell ábrázolni a fent leírt hajdúvitézt. 56