Nyakas Miklós: Hajdú-Bihar megye címerei / Hajdúsági Közlemények 16. (Hajdúböszörmény, 1991)

Darvas A sárréti községet az írásos források viszonylag későn, 1391-ben említik, telkeinek száma 1552ben 12 és fél. 1588-ban lakossága tisztán magyar. 1692-ben puszta helyként tartották számon, de a 18. század folyamán újratelepült. Lakossága ekkor vegyes, magyar és román. Földesurai középbirtokos nemesek. Az általunk legrégebbről ismert címerkép darum adárt ábrázol vízinövényekkel körülvéve. Körirata: DARVAS PETS ETI 180 (3?) A község a századfordulón az Országos Községi Törzskönyvi Bizottsághoz, amely a települések címereinek a felülvizsgálatát végezte, két pecsétlenyomatot is beküldött. Az egyik körirata: DARVASI JEGYZŐI PECSÉT 1855 köriraton belül vízszintesen két részre osztott mezőt mutat. Az alsó mező üres, míg a felsőben két csillagtól kísért, lúdtollat tartó jobb kéz látható. A pecsétnyomó szövege, illetve az ábrázolás, amely egyértelműen a tollforgató Darvas címere jegyző mesterségére utal, világosan mutatja, hogy ez nem a község címere, illetve pecsétje. A beküldött másik pecsétnyomó azonban már kétségtelenül a községé. Körirata: DARVAS PECSÉTJE 1855. Címerképe alul szalaggal összekötött, két babérágon álló heraldikailag jobbra forduló darut ábrázol, amely felemelt jobb lábában követ tart. A címer tehát az úgynevezett beszélő címerek közé sorolandó, hiszen a község nevét jeleníti meg, a jobb lábában tartott kő pedig arra utal, hogy őrdaruról van szó. Ha a daru vigyázás közben elszunnyad, kiesik a kő lábából, s ezzel riasztja a gondjára bízott darvakat. E szimbólumnak természetesen mélyebb értelme van, s alakosság állandó vigyázására, készenlétére utal. Legközelebbi párhuzama Püspökladány címerében található. Az Országos Községi Törzskönyvi Bizottság a leírt címerrajzot elfogadta, s azt vörös címerpajzsba helyezte, s előírta, hogy a babérágukat összekötő szalag nemzeti színű legyen. 53