Nyakas Miklós: Hajdú-Bihar megye címerei / Hajdúsági Közlemények 16. (Hajdúböszörmény, 1991)

Biharugra írott forrásainkban 1214-ben bukkan fel. Korai településű magyar község. A középkorban jelentős egyháLzas hely, monostora is volt. 1552-ben Monostorosugra néven írták össze, ekkor öt telekkel kisnemesi birtok. 1692-ben lakatlan faluként írták össze, de tartós elnéptelenedésről nem beszélhetünk. A község a 18. században néptartó hely, de az úrbéri összeírás szerint itt csak 1 6/8 jobbágytelek volt, míg a többi elvben majorsági birtok, amelynek nagy részét a földesúr napszám mellett harmadában adta ki a lakosoknak. De voltak itt hetedes földek, s kilencedes szőlők is. A falu jobbágytársadalma tehát olyan értelemben nem tipikus, hogy többségük a társadalom alsó rétegéhez tartozott, zsellér volt, mintegy megelőlegezve a későbbi szegényparaszti világot, amelyet az író Szabó Pál oly kitűnően ábrázolt. Címerképét a Mária Terézia korából származó urbáriuma alap Biharugra címere ]á

n a^M m

e§' amelyen ott található a község címeres pecsétnyomója is. Ennek körirata: * KÖRÖS * VG RA * 1700 +., amelyen belül egy pelikánmadarat láthatunk. A község tehát 1700-ban lakott hely, s neve Körösugra. A Körös folyó ugyanis meghatározta a község életét, s a határában két tavat, a Vásárt és a Ludast is táplálta. A határon keresztül folyó ér a Körös áradásakor medréből kilépvén — Fényes volt a neve — négyszáz holdat is elborított. A község lakossága a 19. század derekán is tisztán református volt. Erre utal a címerkép is, a pelikánmadár, amely gyakori protestáns szimbólum. A már a Bibliában is szereplő madár a néphit szerint fiókáit a vérével táplálja, így a szülői szeretet jelképe is, átvitt értelemben pedig az egyházat jelképezi, amint híveinek (fiainak) lelki táplálékot nyújt. 50