Nyakas Miklós: Hajdú-Bihar megye címerei / Hajdúsági Közlemények 16. (Hajdúböszörmény, 1991)

Egykori jobbágyfalvak, szabadalmas helyek és mezővárosok címerei Biharban Az egykori Bihar vármegye területén fekvő települések jogállása, hűbéri alávetettségének, függőségének mikéntje és foka rendkívül változatos képet mutat, s bizony alig-alig illeszthető abba a képbe, amelyet bizonyos leegyszerűsítő munkák a feudalizmus koráról rajzolnak. Mindez e települések címerképében is tükröződik! A tisztán jobbágyi közösségek - amelyek rendszerint mind szabadmenetelűek - előszeretettel használták címerképükben a földhöz kötődés szimbólumait - az ekét, ekevasat, csoroszlyát -, a föld termékeit - búzakalászt, búzakévét, halat - vagy magát az embert (búzakalászt tartó jobb kar pl.). A címerhasználatot tovább színesítette a 19. század elején feltűnő nemesi kommunitások megléte, amelyek külön címert használtak. Előfordulhatott, hogy az armalista nemesek közössége - a nemesi kommuni tás - címere vált a későbbiekben a jobbágyközösség címerével szemben a település jelképévé. Külön csoportot képeznek azok a települések, amelyeknek bizonyos kiváltságolása volt, vagy másféle katonai erényekkel dicsekedhettek. Ebben az esetben gyakran előfordult, hogy a jobbágyközösség katonai erényekre utak', s így a hajdútelepekkel rokon címert vett fel. Előfordulnak itt ún. beszélő címerek is, amelyek vagy a település nevét vagy egy-egy jellegzetességét mesélik el címerképükben, olykor komoly értékű történeti információt is hordozva. E címerekről is elmondhatjuk tehát, hogy hűen fejezik ki az adott település karakterét, történeti útját és állapotát. 40