Nyakas Miklós: Hajdú-Bihar megye címerei / Hajdúsági Közlemények 16. (Hajdúböszörmény, 1991)

Berettyóújfalu írásos adatunk a 13. század végéről (1291) van a településről. A 16. században magánföldesúri birtok. A történeti hagyomány hajdújogát Bocskai Istvántól eredeztette, ez azonban nem bizonyítható. Berettyóújfalu ténylegesen Báthory Gábor erdélyi fejedelem alatt került a hajdúk kezére. 1608. május 23-án Erdély fejedelme Gyulafehérvárott kelt oklevelének erejénél fogva Nadányi Gergely hajdúhadnagy parancsnoksága alatt katonáskodó száz hajdúvitéz kapta meg Berettyóújfalut és Szentkozmát. Ez utóbbi pusztabirtok maradt. Nadányi Gergelyről itt azt kell megemlítenünk, hogy a középkori Békés megye vagyonos nemesi familiájának tagja, maga pedig később a Báthory-gyilkosságba keveredvén, kivégezték. A család későbbiekben Bihar megye jelentős famíliája. A ránk maradt oklevél másolat sajnos címerleírástnem tartalmaz, ez azonban tulajdonképpen csak kivonat, s így nem kizárt, hogy a Berettyóújfalu címere birtokadománnyal címeradományozás is történt. Berettyóújfalu hajdúváros címert ugyanis épp úgy használt, mint a többi bihari hajdútelep. Legrégibb címerét pecsétlenyomatról ismerjük. Megtaláljuk azt, például Vér Ferenchez 1666-ban intézett levélben, amely megismétlődik a város 1685. és 1692. évi kiadványain is. A lenyomatok minősége azonban sajnos rossz, körirata olvashatatlan, de címerképe kivehető, amely heraldikailag balra forduló lovast ábrázol. Egy 1734-ből származó iraton azonban már más címerképet találhatunk: heraldikailag jobbra forduló, ágaskodó oroszlánt ábrázol. Ez a címerkép, akárcsak a korábbi, a katonai erények megjelenítését célozza. Tekintettel arra, hogy az ágaskodó oroszlánt ábrázoló címerképet a későbbiekben BERETTYÓ UJFALU PETSETJE 1607 körirattal látták el, s amint láthattuk, 1607-ben Berettyóújfalu semmiképpen sem lehetett hajdúváros, az ágaskodó oroszlánt tartalmazó címerképet hordozó pecsétnyomó — logikai következtetések alapján — valószínűen 1697-ben készülhetett. A pecsétnyomó ugyanis silány minőségű, s ez önmagában is a 17. század végére utal. Berettyóújfalu a 17. század végén és a következő század elején osztozott a volt bihari kishajdú városok sorsában, az Esterházyak derecskei uradalmának része lett, de címerképének tanulsága szerint (is), egykori kiváltságairól nem feledkezett meg. A századfordulón (1911-ben) az Országos Községi Törzskönyvi Bizottság véleményezése a fentiek alapján Berettyóújfalunak a következő címert hagyta jóvá: Kék színű címerpajzsban jobbra forduló, ágaskodó, nyelvét kiöltő arany oroszlán. Itt célszerű említést tennünk Berettyószentmárton község címeréről, noha az nem volt hajdúváros, de a település ma már Berettyóújfalu része. Címerképe az 1850-ben vésett pecsétnyomójáról ismert, amelynek körirata a következd: B(erettyó) SZ(ent) Márton Helysége Pecsétje. Címerképe pedig 28