Nyakas Miklós: Hajdú-Bihar megye címerei / Hajdúsági Közlemények 16. (Hajdúböszörmény, 1991)

Jelentés dr. Vargha Gyulának, az Országos Községi Törzskönyvi Bizottság elnökének a központi (nagyváradi) járás területén lévő községi címerekről Biharvármegye élesdi járása 4 községének czimerügyében 1911. május 8-án 5915/elri. szám alatt kelt megkeresésére - a közlemények visszazárása mellett - a következőkről van szerencsém értesíteni Méltóságodat. 1. Csarnóháza községnek 1770-ben, az urbárium behozatalakor még nem volt pecsétje (Htt; Urb. Tab.). A legrégibb, gyűjteményünkben őrzött pecsét „Csarno Haza Petsetye 1815" köriraton belül czimerül: zöld pázsiton ágaskodó (heraldikailag) jobbra fordult oroszlánt mutat, mely jobb lábában ütésre emelt szekerczét tart, balját pedig ragadozásra nyújtja. Ezzel teljesen megegyező czimert mutatnak a község által beküldött 1895. évi iratokon látható bélyegzőlenyomatok is. Az uj pecséten tehát a leirt czimer kék szinü czimerpajzsba foglalva alkalmazandó. 2. Élesd község legrégibb pecsétjét, melynek egy példánya czimergyűjteményünkben is őriztetik, annak 1770. évi urbáriumán (Htt; Urb. Tab.) találjuk. A pecsét „Elesdi Pecset 1703" köriraton belül, igen kezdetleges vésetben, czimerül: (heraldikailag) jobbra fordult pelikánt ábrázol, mely vérével fiókáit eteti. Hasonló a községnek egy a XIX. század közepe táján készült, „Élesd M. Várossá 1703" körirattal ellátott gyűjteményünkben őrzött pecsétje, csakhogy ezen a pelikán már fészken ül. Ugyanezen czimert mutatja a község által jelenleg használt bélyegző, valamint az Altenburger-Tagányi-féle Czimertár is vörös szinü czimerpajzsba foglalva. Az uj pecséten tehát a fészkén ülő s három fiókáját vérével etető pelikán vörös czimerpajzsba foglalva alkalmazandó. 3. Sólyomköpestes (Pestes Sólyomkő) községnek 1770-ben, az urbárium behozatalakor még nem volt pecsétje. A legrégibb pecsét, mely gyűjteményünkben őriztetik, a XIX. század közepe táján, valószínűleg egy 1774. évi pecsétnyomó alapján készült. E pecsét „Pestess Falva Petsettye 1774." köriraton belül czimerül: zöld pázsiton (heraldikailag) jobbra vágtató lovat ábrázol. A most beküldött bélyegzőlenyomat a pázsit elhagyásával ugyanezt a czimert mutatja. Az uj pecséten tehát a zöld pázsiton jobbra vágtató ló kék szinü czimerpajzsba foglalva lenne alkalmazandó. 4. Tinód községnek 1770-ben, az urbárium behozatalakor még nem volt pecsétje (Httó; Urb. Tab.). A legrégibb pecsét, mely gyűjteményünkben őriztetik, „Tinód Falva Pecset 177(?)" köriraton belül czimerül: hegyével fölfelé és élével kifelé fordított csoroszlyát és ekevasat mutat. Ettől teljesen eltér a községnek gyűjteményünkben őrzött s „Tinódfalva Petsetye 1822" körirattal ellátott pecsétje, mely czimerül: (heraldikailag) jobbról három szőllötőt, balról pedig lombos fát mutat. A czimer alját elfoglaló pázsitot pedig patak szeli. Ugyanilyen czimert mutat a szintén gyűjteményünkben őrzött „Sigilul Possessunei Tinód 1853" köriratú pecsét, csakhogy ezen, a szöllötök fölött fölfelé repülő madár látható. A most használt bélyegző is ezt a czimert mutatja, csakhogy a pázsitról a patak elhagyatott s az egész czimerkép - nyilván a véső ügyetlensége folytán - fordítva vésetett. Az uj pecséten az 1853. évi pecsét czimere, de tetszetősebb rajzban, kék szinü czimerpajzsba foglalva alkalmazandó. Mind a négy czimerügy a községekkel közlendő s a válaszok beérkezte után a Belügyministerium elé terjeszthető. Budapest, 1913. május 14-én dr. Csánki orsz. föle vél tárnok, min. osztálytanácsos. 108