Nyakas Miklós: Nánási Oláh Mihály hajdúkerületi főkapitány 1760-1838 / Hajdúsági Közlemények 15. (Hajdúböszörmény, 1987)
Tartalom
intézésére, mint azoknak szülésére, nem annyira az öszve bomlott részeknek ki egyengetésére, mint a rendben lévőknek is öszve bontására" irányul. A rendek körében úgy próbáljanak a fentiekhez támogatást nyerni, hogy hangoztassák, az országban egyetlen törvényhatósághoz se rendeljenek ki királyi biztost, s az e tárgyban hozott törvényekhez ragaszkodjanak. Sürgessék azt, hogy a Hajdúkerület élére „egy nagy tekintetű főigazgatót" nevezzenek ki, s ehhez nyerjék meg a rendek támogatását. Végül előírták, hogy az országgyűlés fejleményeiről a Hajdúkerületet lelkiismeretesen tudósítsák. A követi utasítás, amelynek szellemi szerzőjeként nyilván magát a főkapitányt, Nánási Oláh Mihályt kell tekintenünk, jól tükrözi a hajdúvárosi politikai vezetőréteg törekvését, illetve a kihívásokra adott válaszát. E szerint tehát mindent el kell követniük, hogy a rendi alkotmányhoz simuljanak, s ettől egyben védettséget remélhetnek a kormányhivatalokkal szemben is. A legnagyobb veszélyt a királyi biztosok működésében látták, amelyet úgy próbáltak megszüntetni, hogy a kerület élére egy főigazgatót vagy kormányzót állítanak. Ez természetesen egyértelmű lett volna az archaikus főkapitányi tisztség átértelmezésével, s így a Hajdúkerület közigazgatása jelentősen közeledett volna a vármegyékéhez. Eddig ugyanis a főkapitányi tisztség egyszerre egyesítette magában a vármegyék alispáni és főispáni funkcióját, a főkormányzói tisztség létesítésével ez azonban kettéválna. Azaz a főkormányzó a főispáni hivatalnak felelne meg, míg a főkapitány gyakorlatilag azt a szerepet játszhatná, amit a vármegyékben az alispán. S ez a szereposztás egyszersmind a királyi biztosi intézményt is feleslegessé tenné. Egyébként olykor gondoltak arra is, hogy a Jászkun Kerület példájára a nádor fennhatósága alá helyezzék magukat. 26 7 Ez felvetődött már az 1790/91-es országgyűlés alatt is, majd pedig egészen konkrétan az 1807es diaetán, sőt nem ejtették el azt még az 1843/44-es országgyűléshez intézett beadványukban sem. 26 8 Főigazgató állítása a kerület élére szintén évtizedes elképzelés volt, amely ugyancsak 1790-ig vezethető vissza. Tudunk arról, hogy 1805-ben hivatalosan is kérnek főigazgatót a hajdúvárosokhoz, 26 9 s azt is tudjuk, hogy az 1810-es években Nánási Oláh Mihály erre Bekk Pált szemelte 267 Ez érthető módon a királyi biztosi intézményt tette volna feleslegessé. 268 Vö. pl. Jablonczay Petes János és Nánási Oláh Mihály a Hajdúkerületnek. Pozsony, 1790. nov. 14. „.. .a F(elséges) Király előtt személyesen akarunk meg jelenni, és előtte esedezni ,hogy leg drágább szabadságaink védelmezését méltóztassék kedves Fijára, mint Magyar Ország Palatinussára kegyelmesen és hathatósan bízni, még ma meg is próbáilyuk, hasonlóképpen ezt fogjuk cselekedni a F(elséges) Hertzeg Palatínusnál is. Vö. még Kovács Sámuel i. m. 6., 7. „... a Hajdú Kerület óhajtása, hogy annak egy állandó Főigazgatója legyen, s ezen Főigazgatóságra... vagy a Felséges Nádor vagy más ö Felsége által oly hatósággal neveztessék ki, milyennel a vármegyékben a Fő-Ispányok bírnak." 269 Lásd a fentebbi jegyzetet és vö. még H.-B. M. L. IV. A. 502. a. 16. 1805. jún. 27. 74
