Nyakas Miklós: Nánási Oláh Mihály hajdúkerületi főkapitány 1760-1838 / Hajdúsági Közlemények 15. (Hajdúböszörmény, 1987)
Tartalom
ki. 27 0 Bekk Pál — aki a Bárczay családba való beházasodással került erre a tájra — ekkor Téglás és Nyírbakta birtokosa, s személye a tisztségre valóban alkalmas is lett volna. Nyilván ennek az elképzelésnek volt köszönhető, hogy Nánási Oláh Mihály egy hajdú adományos telket juttatott Dorogon Bekk Pálnak, tehát mintegy hajdú birtokossá tette, s ez egy leendő főkormányzó esetében nem elhanyagolható szempont. Az idő pedig sürgetett! 1824-ben ugyanis újabb királyi rendelet jelent meg a hajdúvárosokkal kapcsolatban, amely mintegy az 1821-es királyi rendeletet erősítette meg, azaz mind a nemeseket, mind pedig a hajdúkat (proprietariusokat), adó alá vetette. 27 1 S ezt a királyi biztos minél hamarabb végre is akarta hajtani. Ennek megakadályozására az akkor már Pozsonyban országgyűlési követként tartózkodó Nánási Oláh Mihály 1825 októberében levelet írt a királyi biztoshoz, amelyben a következőkre hívta fel a figyelmet. 27 2 Tekintettel arra, hogy a királyi biztos már ez év őszén végre akarja hajtani a királyi rendeletet, kötelessége figyelmeztetni arra, hogy nekik a kerülettől olyan utasításuk van, hogy a Hajdúkerület belszerkezetét és birtokviszonyait az országgyűlésen vetessék fel a megtárgyalandó ügyek közé, s a királyi biztos esetleges intézkedése ezt keresztezné, mintegy a „törvényes úton" kívülre terelné. Kéri ezért, hogy a királyi rendelet végrehajtását függessze fel, annál is inkább, mert mind a nádor, mind pedig a rendek támogatását élvezik, s „azon bizonyos reménységgel biztattnak bennünket, hogy alázatos és törvényes esedezésünk meg fog hallgattatni." Nánási Oláh Mihály és Pély Nagy Gábor 1825 novemberében azt írta haza, hogy az „oda haza fenn forgó dolgokra nézve igen jó környül állás az, hogy a Tekintetes Királyi Comissarius Űr a maga Operatioját (munkálatait) fel fogja függeszteni". Ök egyébként mindent elkövetnek, hogy a célba vett „Csapás elhárítódhasson". Sajnos az uralkodó visszament Bécsbe, így kihallgatást nem sikerült nyerniük, de mihelyt Bécsben az első audienciát fogja adni, mindent elkövetnek, hogy a hajdúvárosok sérelmeit személyesen adják elő a királynak. „E végre a szükséges lépéseket mind itt, mind Bécsben meg tettük" — írták. 27 3 Nagyon vigyázzanak az adókivetésre — kötötték lelkükre az otthoniaknak — s azt „az eddig fennálló mód szerént. . . haladék nélkül" hajtsák végre, nehogy emiatt valami bonyodalom támadjon. 270 Sillye-jelentés i. m. 21. Bekk Pálra lásd Molnár J.: Görög Demeter i. m. 90. 12. sz. jegyzet. A főispáni jogkörrel rendelkező főigazgató kinevezése természetesen a főkapitány hatáskörét stabilizálta volna, hiszen a vármegyék főispáni tisztsége erre az időre már díszes stallum volt csupán. Lényegében így látták ezt a kortársak is. Náray Antal 1823-ban megjelent munkájában — amelyben a főispán bírói hatalmát vette vizsgálat alá — a kor nemesi közvéleményét a következőképpen jellemezte. Az egyik vármegye nemesi közgyűlésén felvetődött a kérdés, ítélkezhet-e a főispán olyan perekben, amelyekben az alispán. A közgyűlésnek az volt az egyöntetű véleménye, hogy nincs ilyen joga. A szerzőnek ugyan ellenkező volt a véleménye, de kénytelen volt bevallani, hogy „eggy egész Vármegyében csak eggyre sem akadhattam, a kinek mgegyezett volna álatásommal ítélete". Náray Antal: Értekezés a fő-ispány bírói hatalmáról Pest, 1823. 19—20. 271 Sillye-jelentés i. m. 272 Nánási Oláh Mihály a Hajdúkerület királyi biztosához. Pozsony 1825. okt 27. H.-B. M. L. IV. A. 502. b. F. 1. No. 9. 1826. 273 Nánási Oláh Mihály és Pély Gábor a Hajdúkerületnek. Pozsony, 1825. nov. 18. Uo. F. 1. No. 9. 1826. 75
