Nyakas Miklós: Nánási Oláh Mihály hajdúkerületi főkapitány 1760-1838 / Hajdúsági Közlemények 15. (Hajdúböszörmény, 1987)
Tartalom
Így például a Hajdúkerület 1823-ban maga adott be a Helytartótanácshoz egy beadványt, amelyben kérte a belszerkezet országgyűlési megvitatását, egyben azt is, hogy a „Királyi Biztosságot a maga munkálódásaitól" jüggesszék fei. 26 4 Várható volt, hogy a Helytartótanács ezt a kérést visszautasítja. így is történt. A Hajdúkerület közgyűlése azonban ezt nem hagyta szó nélkül. Határozatában kifejtette, hogy a királyi biztosság a városok nagy sérelmére „a szabadságokon és jussokon" eddig is nem kis kárt tett, s ezért annak megszüntetésére továbbra is törekedni kell 26 5 Úgy vélték, hogy e tárgyban haladéktalanul tanácskozást kell tartani, s mivel a főkapitány, Nánási Oláh Mihály ekkor éppen betegeskedett, s az ő részvétele nélkül e tárgyban határozni nem lehet, készek inkább a gyűlésre Nánásra is átmenni. E súlyos problémák azonban az idők folyamán nemhogy enyhültek volna, hanem éppen ellenkezőleg. Súlyosbodtak! S mindezért a Hajdúkerület tisztikara csak igen kis mértékben volt hibáztatható, annál inkább a királyi biztosságok át nem gondolt intézkedései, valamint a kormányhivatalok rendszerint az előbbiek véleményére adó rendeletei. A rendi alkotmány nagy sérelmére már hosszabb ideje nem hívtak össze országgyűlést, erre azonban 1825 szeptemberében elérkezett az idő. A hajdúvárosok a két kapitányt, tehát Nánási Oláh Mihályt és Pély Nagy Gábort jelölték követnek, s „Sinór mértékül" a következő utasítást adták. A királyné koronázása alkalmából nyilvánítsák ki a hajdúvárosok hódolatát és szerencsekívánatát, s szavazzák meg a rendek által felajánlandó koronázási összegnek a Hajdúkerületre eső részét. Törekedjenek a só árának a leszállítására, mert az már a tehetősebb polgárokra nézve is nagy teher, a szegényebbek számára pedig megfizethetetlen. Ami pedig a hajdúvárosokat illeti, hangoztassák azt, hogy a kerület jogait, amely pedig egyértelmű királyi adomány- és megerősítő leveleken alapszik, komoly veszély fenyegeti, mert a vitás kérdések eldöntése ,,dicasteriális útra vonatott", azaz az országgyűlés helyett a kormányhivatalok döntenek lényeges kérdésekben. E megfogalmazásban tehát burkoltan az is benne van, hogy mindez a rendi alkotmány sérelmére történik. Éppen ezért „az Ország rendjei előtt esedezzenek a Követ Urak", hogy a hajdú vitézek meg nem érdemelt, igaztalan sorsát vegyék szívükre, őfelsége elé azt pártolólag terjesszék, s mindenekelőtt ragaszkodjanak ahhoz, hogy „a Hajdúk sorsának el ítélése az Ország Gyűlése elhatározása alá terjesztessen". Különösképpen hadakozzanak a királyi biztosi intézmény ellen, mert „a tapasztalás ezen kerületet szomorúan megtanította, hogy a Királyi Biztosok által való munkálkodás az Országnak több kárára, mint hasznára van . ..", s ráadásul működésükkel az uralkodó sem éri el célját. Ennek oka az, hogy a királyi biztosok működése „nem annyira a panaszok el 264 Uo. 1823. jan. 3. 1. 1. 265 Uo. 266 Az országgyűlési regális IV. A. 502 b. F. 4. No. 1. 1825. és a Hajdúkerület követi megbízó levele uo. (utpote Spectabiiis Dominum Michaelem Oláh de Nánás, necnon Perillustrem Dominum Gábrielem Nagy de Pél, illum supremum alterum autem vice Capitaneum et sic ambos Capitaneos nostros ... delegimus.") A követi utasítás uo. 73
