Nyakas Miklós: Nánási Oláh Mihály hajdúkerületi főkapitány 1760-1838 / Hajdúsági Közlemények 15. (Hajdúböszörmény, 1987)
Tartalom
nek bizonyult, s egy sor engedményt tett a magyar nyelv javára, erre a rendek is félretették sérelmeiket, s a legnagyobb erőfeszítésekre is készek voltak. Ebben a légkörben a Hajdúkerület két követe, ismét csak Jablonczay Petes János főkapitány és Nánási Oláh Mihály alkapitány, sem tehetett mást, mint alkalmazkodott az általános közhangulathoz. 19 5 Egyébként Bécs eleste miatt az országgyűlés szokatlanul korán feloszlott (nov. 7én.) 19 6 A két követ 1805. november 29-én számolt be tevékenységükről a kerületi közgyűlés előtt. 19 7 A főkapitány „fontos szókkal és renddel" előadta az országgyűlésen történteket, illetve megmagyarázta azon „szorongató okokat", amelyek megakadályozták más, fontosabb tárgyak napirendre tűzését. Tudatta, hogy az országgyűlés elrendelte az általános nemesi felkelést, tehát „az Ország Nemeseinek közönséges katonai felülését". Erre „eő Felségének örökös császári és Királyi Birodalmára és különösen ezen Nemes Magyar Hazára" törő ellenség miatt van szükség, amire egyébként a haza törvényei különben is módot nyújtanak. Ennek értelmében a Hajdúkerületnek minden nádori (adózási) porta után két lovas és hat gyalogos katonát kellene kiállítani, így tehát a huszonhét porta után összesen ötvennégy lovast és százhatvankét gyalogost. A követek különös eredménynek tudták be, hogy e helyett a hajdúvárosoknak csupán száz lovas kiállítását kellett vállalniuk. 19 8 Ebből negyven jutott a Hajdúkerületre, mint törvényhatóságra, s a fennmaradt hatvanat pedig a városokra osztották szét, azon az alapon, hogy „mindenik Nemes Város, mint Nemesi Juss Tartó Társaság" erre kötelezhető. A katonákat természetesen lovakkal, fegyverekkel és egyéb szükséges felszereléssel kellett kiállítani. A főkapitány különös buzgóságot kért a felkelés lábra állítása körül. Azzal érvelt, hogy az ellenség „ezen kedves Magyar Haza Véghatár széleihez is szüntelen és naponként" közelít, s éppen ezért arra kérte a jelenlévőket, hogy „Nemesi és Hajdúi... buzgó indulatokkal" igyekezzenek a kötelezettségnek eleget tenni. Egyébként a nagy buzgósággal meghirdetett nemesi felkelésnek lényegében már nem akadt dolga, ugyanis Napóleon 1805. december má195 H.-B. M. L. IV. A. 502. a. 1805. nov. 29. 127. Az országgyűlés alatt a substitus (megbízott) kapitány Györffy József volt. Uo. 1805. nov. 4. 196 Az országgyűlés az első ülését az ulmi fegyverlelétel napján, október 17-én tartotta. 197 H.-B. M. L. IV. A. 502. a. 1805. nov. 29. 127—128. 198 Ez egyébként korántsem volt lényeges eredmény. Ugyanis már az 1741/63. tc. 12. §-a a következőképpen rendelkezett: „Hasonlóképpen hajdúvárosok, úgy portáik után, mint külön mindegyik város a maga egészében egy-egy lovast állítand." Az 1805/1. tc. 5. §-a pedig a következőképpen szól: „Mivel a hajdúvárosok a lovas katonaságban, melyhez lakosaik inkább húzódnak, hasznosabb szolgálatot teljesíthetnek: ö királyi fenségének, az ország nádorának, mint főkapitánynak rendelkezésére bízatik, hogy a porták aránya szerint rájok eső gyalogokat aránylagos számú lovasokra változtathassa át". Tulajdonképpen most tehát ez történt. 199 H.-B. M. L. IV. A. 502. a. 1805. nov. 29. 127—128. 200 Uo. Egyben meghatározták azt is, hogy melyik város mennyi katonát köteles kiállítani. 53
