Nyakas Miklós: Nánási Oláh Mihály hajdúkerületi főkapitány 1760-1838 / Hajdúsági Közlemények 15. (Hajdúböszörmény, 1987)

Tartalom

sodikán, Austerlitznél ragyogó győzelmet aratott az egyesült osztrák és orosz hadsereg ellen. I. Ferenc kénytelen volt békét kérni. Az 1807. április ötödikére összehívott budai országgyűlésnek is egyet­len lényeges feladata volt, nevezetesen 12 000 újonc megajánlása. A Haj­dúkerület országgyűlési képviselői Nánási Oláh Mihály vicekapitány és Györffy József nótárius voltak. 20 1 A rangidős szerepkörét ezúttal Nánási Oláh Mihály töltötte be. A hajdúvárosok követi utasítása az adott hely­zetben semmi különöset nem tartalmazhatott, s megelégedett annak ki­nyilvánításával, hogy tegyenek meg mindent „ezen Nemes Hajdú Kerü­let megmaradására és ez legyen legszentebb kötelességük . . .". Napidíj­ként kilenc-kilenc rénes forintot szavaztak meg számukra, s melléjük íródeákokat is adtak, Csohány Lászlót, Csiszár Gábort és Kovács Sán­dort. Ezt követően válnak rendszeressé a Hajdúkerület részéről is a követek mellé az írnokok állítása, amely gyakorlat ugyan a követek munkájának megkönnyítésére alakult ki, de azt hamarosan úgy tekintet­ték, mint az íródeákok tanuló iskoláját, ahol tudást, tapasztalatot lehet szerezni, s így a jogi diploma megszerzése is lényegesen könyebb. 203 S mindez a Hajdúkerület számára korántsem volt közömbös! Az 1808. augusztus huszonnyolcadikára összehívott országgyűlés ugyanúgy a háborús közhangulat jegyében zajlott le, mint a korábbiak. Ezen a diétán a hajdúvárosok egyik követe ismét a főkapitány, Jablon­czay Petes János volt, a másik viszont változatlanul Nánási Oláh Mi­hály. 20 4 A Hajdúkerület közgyűlése úgy tudta, hogy az országgyűlés egyet­len fontos feladata a királyné megkoronázása lesz, éppen ezért a követi utasításban leszögezték, hogy ha valami váratlan fordulat adná elő ma­gát a királyi biztos és ,,ezen Kerület akarattya nélkül" ne tegyenek sem­mi lépést. Nánási Oláh Mihály országgyűlési szereplése ekkor azért érdemel különös figyelmet, mert ekkor már nem vicekapitány, hanem egyszerűen táblabíró. 1807-ben ugyanis újraválasztották a Hajdúkerület tisztikarát, amely a főkapitány személyét — tehát Jablonczay Petes Jánost — nem érin­tette. Ekkor a vicekapitányságra a közgyűlés négy jelöltet állított: Náná­si Oláh Mihályt, Györffy Józsefet, Petkó Mihályt és a „betsülletnek oká­ért" Vad Andrást. A választáson Györffy József győzött, összesen huszonkét szavazatot kapott. Főnótáriusnak Nagy Józsefet választották, míg helyettese az a Pély Gábor lett, akinek karrierje hamarosan gyors ütemben indul meg felfelé. 20 5 201 Uo. 16. 1807. márc. 17. 277. 202 Uo. 203 Íródeákok a hajdúvárosok követei mellett egyébként voltak már az 1790-es or­szággyűlésen is, de erre az időre a jelölést már úgy tekintik, mint kitüntetést és továbbképzési lehetőséget. Az 1843-as országgyűlésre pl. a két írnoki állást négy részre osztották, azzal az indoklással, hogy így többen képezhetik magu­kat. 1844-ben Molnár Györgyöt és Csohány Ferencet kifejezetten azért alkal­mazták írnoknak, hogy az ügyvédi vizsgán kevesebb költséggel mehessenek keresztül. Vö. Nyakas Miklós: Sillye Gábor i. m. 18. 204 H.-B. M. L. IV. A. 502. a. 17. H.ker. jkv. 17. 1808. júl. 25. 75. 205 Uo. 16. 1807. júl. 25. 76. 54

Next

/
Oldalképek
Tartalom