Nyakas Miklós: Nánási Oláh Mihály hajdúkerületi főkapitány 1760-1838 / Hajdúsági Közlemények 15. (Hajdúböszörmény, 1987)
Tartalom
később még ketten meghaltak. Elfogtak ötvennyolc katonát, heten ugyanis előre megadták magukat, kilencen pedig hazamentek, de később ezeket is elfogták. A foglyokat — a sebesültekkel együtt összesen hetvenöt főt — Debrecenbe vitték. 18 9 A katonai zendülés fontos tanulságokkal járt, hiszen rávilágított azokra a belső feszültségekre, amelyek a magyar paraszti társadalmat, még a szabadalmas hajdúvárosok társadalmát is jellemezték. 19 0 Ettől függetlenül a Hajdúkerület katonaállítási és egyéb terhei ezután sem csökkentek. Újoncokat kellett állítani 1804-ben, 1805-ben és 1808-ban is, e három évben összesen száznegyvenkilenc főt, s 1808-ban pedig hadiadóba 36 796 rénes forintot és 48 krajcárt fizettek. Az 1802 májusára összehívott magyar országgyűlés legfontosabb feladatát az uralkodó — I. Ferenc — ugyancsak az újabb háborús terhek — katonaállítás, pénzterhek vállalása — jelölte meg. A rendek korábbi lelkesedése azonban megcsappant, mire I. Ferenc a hosszas tárgyalásokat megunván a só árát felemelte, s így pótolta a kérdéses összeget. E lépés törvényességéről a vita ugyan sokáig folyt, de a rendek végül beadták derekukat. 19 2 A hajdúvárosokat ezen az országgyűlésen ismét a szokott kettős — Jablonczay Petes János főkapitány és Nánási Oláh Mihály alkapitány — képviselte. Ténykedésük természetesen a rendekével esett egybe, illetve annyiban kapott különLges színezetet, hogy sikeresen tudták a hajdúvárosok érdekeit érvényesíteni Szabolcs vármegye ellenében, amellyel — mint láthattuk — újból elromlott a viszonyuk. A Hajdúkerület közgyűlése 1802 decemberében ezért a két követnek jegyzőkönyvileg mondott köszönetet. Mind a ketten, hangzott a határozat, „ezen Hajdúságnak nemes ősi jussait és abban esett sérelmeit" derekasan védelmezték Szabolcs ellenében, amely arra tett kísérletet, hogy a hajdúvárosokat bekebelezze. 19 3 1805-ben a magyar országgyűlés a szokásosnál is nehezebb körülmények között ült össze. A francia háború ugyanis kiújult, októberben Napóleon Ulmnál előbb bekerítette majd fogságba ejtette a Mack altábornagy által vezetett császári haderőt. 19 4 Az udvar szokatlanul előzékeny188 Uo. F. 2. No. 96. 1801. Borbély János kerületi seborvos jelentése az általa kezelt sebesültekről. 1801. jún. 12. 189 Uo. Desertationis ... 190 E katonai zendülés ugyanis korántsem volt egyedi eset, hanem szinte országos jelenség. A legnagyobb szabású ilyen megmozdulás a somogyi insurgens ezred lázadása volt 1800-ban. Vö. Vörös Károly: A parasztság útja a polgári forradalomhoz. Történelmi Szemle. J973. (XVI. évf.) 226. 191 Origó et Status ... i. m. 43. 192 Magyarország története. 1790—1848. 5/1. k. (főszerk. Mérei Gyula), Bp., 1980. 448. 193 H.-B. M. L. IV. A. 502. a. H.-ker. jkv. 1802. dec. 2. 1. Szabolcs megye viszont ezen az országgyűlésen nem jelentéktelen sikert könyvelhetett el. Sikerült az egykori hajdúvárost, Polgárt portái tekintetében is a megyéhez kapcsolnia. Polgárnak eddig ugyanis ún. „separata portája" volt, amelynek gyökerei a mezőváros hajdúvárosi múltjába nyúlnak vissza, s amelynek fenntartása a földesúrnak, az egri káptalannak is érdeke volt. Nyakas Miklós: Polgár különös jogállása, a „separata porta". I. m. 194 A hajdúvárosok 1805-ben 79 újoncot és 100 fölkelő lovast állítottak ki. Ez utóbbiakat a Nádor huszárezredbe. Velük történt meg az, hogy amidőn Mack osztrák tábornok 24 000 emberrel 1805. okt. 17-én Ulmnál letette a fegyvert, ezredesüket, Hertelendyt közrefogták, keresztülvágták magukat a franciákon, s zászlójukkal együtt hazajöttek. Erre a zászlóra a szalagot egyébként maga a királyné adományozta. Sillye Gábor: A Hajdúkerület története i. m. 108. 52
