Nyakas Miklós: Nánási Oláh Mihály hajdúkerületi főkapitány 1760-1838 / Hajdúsági Közlemények 15. (Hajdúböszörmény, 1987)
Tartalom
lása kerülne szóba, akkor hangoztassák a nép elesett állapotát, s mutassanak rá a kerület által eddig is teljesített rendkívül nagy terhekre. Ha katonaállításra kerülne sor, akkor érjék el, hogy a most kiállított kétszáz katonát a hajdúvárosokra netalán kivetendő újonclétszámba számítsák be. Szorgalmazzák azt, hogy a tisztek kinevezésének joga a Hajdúkerületnél maradjon. Végül lelkükre kötötték, hogy József főherceg előtt feltétlenül tisztelegjenek. Napidíjként a főkapitánynak öt, Nánási Oláh Mihálynak pedig négy rénes forintot szavaztak meg. Ez a követi utasítás szinte semmilyen különleges hajdúvárosi érdeket nem képviselt, egyedül a terhek elhárítására gondolt. Azaz a Hajdúkerület ekkor úgy viselkedett, ahogyan azt bármelyik nemesi vármegye tette volna. Ez az adott háborús viszonyok közt teljesen érthető is volt, különleges hajdúvárosi problémákkal a magyar országgyűlés ekkor aligha foglalkozott volna. Ettől függetlenül a követeknek nem sikerült elérni azt, hogy a már kiállított kétszáz katonát tudják be az újonnan állítandó létszámba. 1797-ben ugyanis újabb kétszázhuszonhárom katonát kellett kiállítaniuk, s még ebben az évben 259 lovat, 118 ökröt és 36 467 pozsonyi mérő gabonát hajtottak be rajtuk. 17 9 1799-ben is súlyos haditerheket kellett vállalniuk, sőt 1800-ban, az akkor felállított Nádor-huszárezredbe egy teljes divisióról kellett gondoskodniuk, annak minden terhével egyetemben. Tehát lovakról, fegyverekről és egyéb tartozékokról is. 18 0 Ebből a hadiállításból azonban kellemetlen bonyodalom támadt, amely a Hajdúkerület tisztikarát is rendkívül nehéz helyzetbe hozta. Az 1800 vége felé felállított Nádor huszárezredbe a jászkun kerület három, a hajdúvárosok — mint fentebb láthattuk — egy divisiót (osztályt) adtak. Egy divisió létszáma négyszáz fő volt. A bevonult katonáknak az ígérték, hogy ,,a békességig" (azaz a békekötésig) kell szolgálniuk. Időközben — 1801. febr. 9-én — I. Ferenc és a Francia Köztársaság (Napóleon) megkötötte a békét Luneville-ben. Érthetően feszült várakozás alakult ki az újonnan állított huszárezredben, s érthető volt a végtelen elkeseredésük, amikor kiderült, hogy szó sem lehet a hazatérésről, sőt állandó szállásra Pozsony és Nyitra megyékbe rendelték őket. Mindezt csak fokozta, hogy a nemesi felkelés a békekötés után szétoszlott. A katonai zendülés kitörése nem sokáig váratott magára! „Nem tudhatni mitsoda titkos ingatásból és csábításból nem tsak békétlenkedni kezdettek, hanem Tisztyeiknek erőszakkal és fegyveres kézzel is ellent állván" mintegy ötszázötvenen Moson megyében — tehát útban az állandó szálláshelyükre — fellázadtak, s fegyvereikkel, zászlójukkal együtt elindultak haza. Ez történt 1801. május hatodikán, s a zendülésben nemcsak a hajdúvárosiak vettek részt, hanem a jászkunok is. 18 2 Erre mind az ezredes, mind pedig személyesen a nádor írt a Hajdúkerületnek, hogy segítsenek a zendülést leszerelni. A hajdúvárosok erre 179 Origó et Status... i. m. 43. „Statuerunt Milites 223. Anno eodem Equos 259. et 118 Boves, praeterea Frumenti Metratas Posonisenses 36, 467. 180 Uo. „ad neo erectam Legionem Palatinalem, integram Divisionem Equis, Vestibus, Armis, omnibusque requisitis statuerunt". 181 H.-B. M. L. IV. A. 502. b. F. 2. No. 44. 1801. Desertationis et Interceptionis 106 Militum e Regimine Palatinali... 182 Uo. 50
