Nyakas Miklós: Nánási Oláh Mihály hajdúkerületi főkapitány 1760-1838 / Hajdúsági Közlemények 15. (Hajdúböszörmény, 1987)
Tartalom
a feladatra Nánási Oláh Mihály vicekapitányt és Györffy József főjegyzőt jelölték ki, akik el is jutottak egészen Pestig, de időközben a fellázadt katonákat a Dunántúlon elfogták. 18 3 Május tizenegyedikén azonban az ezred megmaradt állományában újabb lázadás tört ki. Mintegy száz katona hat káplár vezetésével Burszentmiklósról (Pozsony vármegye, Sasvárhoz közel), elindult haza — ezek már kivétel nélkül mind hajdúvárosiak voltak — s kijátszván a sebtében felállított katonai kordont, május 16-án már meg is érkeztek Böszörménybe. 18 4 Hertelendy, a Nádor-huszárok ezredese ekkor ismét írt Jablonczay Petes János főkapitánynak, aki jónak látta, ha személyesen indul a zendülők elé. 18 5 Feleslegesen, mert elkerülték egymást. Egyébként az ezredes leveléből megtudjuk, hogy a zendülés közvetlen kiváltó oka az volt, hogy a maradék ezredet Burszentmiklósról Egbell (Nyitra megye) felé irányították, azaz nyilvánvalóvá lett, hogy az országból kiviszik őket. 186 Mind a százhat zendülő katona épségben hazaérkezett, igaz, útközben egy ló megdöglött, de a bőrét hazahozták annak bizonyítására, hogy azt nem kótyavetyélték el. Néhány vámospércsi és hadházi katona rögtön hazament, de a többség úgy látta jónak, ha együtt maradnak és közösen várják meg a fejleményeket. Eleinte a városi majd a hajdúkerületi tisztségviselők próbáltak meg velük alkudozni, de a katonák csak úgy lettek volna hajlandók megadni magukat, ha egyben teljes büntetlenséget is kapnak. Erről persze szó sem lehetett! A képet csak komorabbá tette, ha tudjuk, hogy időközben megjelentek a hozzátartozók is, többek között Nánásról is. Amint várható volt, a debreceni Hohenzollern-regiment kapott parancsot a zendülés felszámolására; ki is jöttek Böszörménybe, de a katonák tartózkodási helyén — a Bársony-kertben — „számos Asszonyok, gyermekek, rész szerént bámulásra, rész szerént Atyafiak, Szülék, Barátok" tartózkodtak, s ezért a kivezényelt katonaság ezredese nem mert fegyverhez nyúlni. 18 7 Ekkor érkezett Debrecenbe a Würtenberg vasas német ezred, amely átvállalta Hohenzollern-regiment feladatát. Kijárási tilalmat hirdettek meg, s körülvették a Bársony-kertet. Elhangzott az utolsó felszólítás is a megadásra, de „azok annál jobban ellent állván, sokan közzülök verték a Mellyeket, hogy oda lőjjön akárki". Nos, ez meg is történt! A katonaság kétfelől tüzelt, meghalt tizenhárom katona és öt helybeli, akik a kijárási tilalomról nem tudtak. Tizenkilencen sebesültek meg, s ebből 183 Uo. 184 Uo. Hertelendy ezredes a Hajdúkerületnek. Szentgyörgy, 1801. május 12. Uo. F. 2. No. 44. 1801. és V. a. l/a 11. H.-bösz. jkv. 1801. máj. 16. Megjöttek a szökött katonák, mintegy 104-en. A város quartélyt adott nekik, de strázsákat is állítanak. 185 Jablonczay Petes János főkapitány Harangi Sámuel táblabírónak. Törökszentmiklós, 1801 máj. 15. Értesíti, hogy levelet kapott az ezredtől az újabb szökésről, mintegy száz katonáról tud „egy néhány Káplárokkal együtt, kik között Takács Mihály és Takács Ferenc Káplárok a legnagyobb korifeusok". Tudja az útvonalat is, Galgócon, Nyitrán át Vác felé jönnek, azaz olyan úton, amelyen nehezen akadnak kézre. „Kisújszálláson úgy hallottam, hogy az első szököttek közül három százat Kocson el fogtak és vissza kísértek". Uo. F. 2. No. 44. 1801. 186 Uo. Hertelendy ezredes levele a Hajdúkerülethez. 187 Uo. Desertationis ... 51
