Nyakas Miklós: Nánási Oláh Mihály hajdúkerületi főkapitány 1760-1838 / Hajdúsági Közlemények 15. (Hajdúböszörmény, 1987)
Tartalom
lószínűen a katasztert is. De az is meglehet — vélekedtek —, hogy a kamarai direktor, gróf Sztáray Mihály kezéhez került, s még most is ott van. 15 7 A küldöttek végül hat napi eredménytelen távollét után üres kézzel érkeztek meg, illetve csupán néhány jelentéktelen iratot adhattak le. 158 Mi az igazság a letelepített hajdúk névsora körül, máig nem tudjuk. Mindenesetre az özvegy állítását, hogy tudnülik az esetleg még a férje életében visszakerülhetett a Hajdúkerület levéltárába, nem szabad eleve légből kapott állításnak minősítenünk. Végülis onnan is eltűnhetett! Annál is inkább, mert a Hajdúkerület kiváltságos helyzetének viszszaállítása után a hajdúvárosi elégedetlenek mozgalma újabb lendületet nyert, s olyan újabb bonyodalmakat eredményezett, amelyekkel Nánási Oláh Mihálynak, előbb mint a hajdúvárosok főjegyzőjének, később alkapitányának hivatalból is sokat kellett foglalkozni. 1792 júniusában a Hajdúkerületben lakó „főbb és kétségkívül igaz valóságos régi hajdúk" aláírásával folyamodványt nyújtottak be az országgyűléshez, amelyben az 1790/91-es diétán hozott törvényekre hivatkozva kérték, hogy a városokban lakó nemeseket az ország törvényei szerint kezeljék, országos bizottmány írja össze a valóságos hajdú leszármazottakat, akiket mentesítsenek minden teher alól, s a városokra kivetett adóterhet egyedül a „parasztok" (azaz a jövevények és telektelen lakosok) viseljék. A hajdú városokban csak az viselhessen tisztséget, aki vagy nemes vagy pedig kétségtelen hajdú. A beadvány szerzői a hajdúvárosok szereplését az 1790/91-es országgyűlésen úgy tekintették, mint ami a fenti céllal volt ellentétes. 15 9 Bár ezek a beadványok, instanciázások eleve reménytelenek voltak, annyit mégis elértek, hogy állandóan foglalkoztatták a felsőbb kormányszerveket és így veszélyeztették a Hajdúkerület hivatalos vezetőinek a törekvéseit. így történt ez például az 1790/91-es országgyűlésen is, amikor a nánási proprietarius, Kola folyamodványt nyújtott be nagyjából a fenti szellemben. Nánási Oláh Mihály és Jablonczay Petes János aggódva írta haza a Hajdúkerületnek, hogy „soha rosszabb időben nem lehetett Kólának ezen mozdulása..." Kiváltképpen azért, mert Kola a kamarai igazgatóhoz folyamodott, s ezzel mintegy elismerte a kamara jogigényét. 16 0 A hajdúvárosok egyik fő törekvése pedig — amint láthattuk — ennek a veszélynek az elhárítása volt. 1798-ban újabb, hasonló szellemű emlékirat fogalmazódott, ezúttal a böszörményi lakos Tóth Mihály, nánási lakos Kéki István és szoboszlói 157 H.-B. M. L. IV. A. 502. b. F. 3. No. 20. 1793. 158 Az átvett iratok jegyzéke jelentésükhöz mellékelve Uo. 159 Sillye-jelentés i. m. 15. 160 Nánási Oláh Mihály és Jablonczay Petes János a Hajdúkerületnek. 1790. szept. 30. H.-B. M. L. IV. A. 502. b. F. 3. No. 14. 1790. Egyébként is a két küldött a hajdúvárosi törekvések sikerét látta veszélyeztetni az otthoni zavaroktól. Jablonczay Petes János 1791. febr. 16-án írt levelében a következőképpen intette az otthoniakat: „Nem ok nélkül írtam én többször is a Nemes Városoknak, hogy minden igyekezeteket arra fordícsák, hogy a köz népet békességben és csendességben meg tarthassák. Mikor most minden dolgaink függőben vágynák... igen kevés kell, hogy minden eddig való szíves törekedésünk füstben megyen, és ebből következhető romlásért ki ad osztán számot, A ki most igaz Hazafinak tarty a magát, maga rövidségét is inkább el szenvedi, mint sem a Publicumnak kárt tegyen". Uo. F. 4. No. 91. 1791. 44
