Nyakas Miklós: Nánási Oláh Mihály hajdúkerületi főkapitány 1760-1838 / Hajdúsági Közlemények 15. (Hajdúböszörmény, 1987)
Tartalom
váltságoláshoz fűződött. Nyilvánvaló, hogy egy sor család számára nagyon kellemetlen lett volna, ha előkerül a Bocskai által kiváltságoltak névsora, mert az valószínű, hogy akkor az 1702-es összeírás anyaga revideálásra szorul. Amennyiben egyeseknek érdeke fűződhetett az eredeti — Bocskai-féle — összeírás előkerültéhez, sokaknak nyilván más volt az érdeke, hogy az ne bukkanjon fel. Egyébként is gyanús, hogy az egymást követő három Csanády Sámuel főkapitány ezt a névsort miért nem tette közzé. Az oknak nyomósnak kellett lennie. 15 6 De térjünk vissza Nánási Oláh Mihály ék megbízatásához. Az özvegy éppen Szoboszlón lévő házában tartózkodott, s így személyesen beszélhettek vele. Rendkívül készségesnek mutatkozott, s megígérte, hogy annak a ládának a tartalmát is átvizsgálhatják, amelyben tudomása szerint a családi iratok vannak, s amelyet éppen ezért a korábbi kerületi deputátusoknak nem is mutatott meg. Az özvegy hamarosan visszaindult Nagykerekibe, s Nánási Oláh Mihályék pedig követték, s másnapra Kerekiben is voltak. Érthető módon a Bocskai által megnemesített hajdúk névsora tartotta őket izgalomban. Az özvegytől rögtön, megérkezésük után ez iránt érdeklődtek, aki kijelentette, hogy ,,meg-bóldogult Férje Életében a Kérdésben lévő Catastrumát a Hajdúknak számtalan ízben forgatta és olvasta; le írván előttünk voltaképpen: hogy azon Catastrum sárga, fekete kopottas Táblában in 4 to majori (negyedrét nagyságban) vólt légyen kötve s vastagsága mintegy két újjnyi, leg-elől Szoboszlai Hajdúk nevei, s azok között elől Fekete Péter, s azután Nánás, s úgy a több Városokba szállott Hajdúk név szerént, Nagy Betűkkel s olvashatóképpen vóltanak fel írva, a bé kötött Catastrumnak pedig végén két vastag sellyem sinóron függő Pecsét is lett légyen." Az özvegy azt is kijelentette, hogy szerinte ez az összeírás még most is, valamelyik ládában megvan. Ez a beszélgetés a megérkezés napján, este felé történt, s így aznap már nem kerülhetett sor a ládák tartalmának az átvizsgálására. Másnap viszont az özvegy magatartásában alapvető fordulat következett be. Nánási Oláh Mihályéknak szemükre hányta, hogy bizonyára valamely régi számadást keresnek, amellyel árváit akarják megrontani, tönkretenni. A küldöttek természetesen ebbe nem nyugodtak bele, továbbra is sürgették a ládák tartalmának az átvizsgálását. Végre az özvegy fia, Csanády László, aki a Császár-huszároknál volt ekkor alhadnagy, megmutatott egy ládát, amelyről viszont kiderült, hogy annak tartalmát már egy évvel ezelőtt a kerületi deputáció átvizsgálta. Igaz ugyan, hogy innét is kerültek elő a Hajdúkerületet érintő iratok, de az is elképzelhető, hogy a vizsgálat után is maradtak. Ugyanis minden egyes iratról Csanády László állapította meg, hogy a hajdúvárosoké-e avagy nem. Több okmányt megmutatás nélkül visszatett, mondván hogy az a famíliát érinti. Üjabb ládát pedig nem mutattak a küldötteknek. Az özvegy és fia az eredménytelen keresés után azt állította, hogy a megboldogult főkapitány, Csanády (harmadik) Sámuel a Hajdúkerületet érintő minden privilégiumot még életében átadott a városoknak, így va156 A Csanádyak nem szerepelnek az 1702-es összeírásban, így tehát nem számítanak tulajdonképpeni hajdúnemeseknek. 43
