Nyakas Miklós: Nánási Oláh Mihály hajdúkerületi főkapitány 1760-1838 / Hajdúsági Közlemények 15. (Hajdúböszörmény, 1987)

Tartalom

tanak . . Érveik tengelyében állt az az indoklás, hogy annak idején „Jo emlékezetű Eleink olly mostoha időben éltek, mellyekben alig múlt el egyik Háború, a midőn a másik mindjárt következett, és így szüntelen a Kard markolattyán" kellett kezeiket tartani.

5 Mindezt pedig az utókor kellőképpen nem méltányolta, kiváltságaikon csorba esett, s most érkezett el az idő ennek kiküszöbölésére. Életútját és munkásságát tehát eleve azok a problémák határozták meg, amelyek élénken foglalkoztatták a hajdúvárosok politikai vezető rétegét. Ezeknek megoldására maga is osztályhelyzetéből adódóan, a hajdúnemesi párt érdekeit szem előtt tartva tett kísérletet. Erre személye és származása eleve predesztinálta is! S ráadásul rendkívül kényes problémákkal kellett szembenéznie, olyan természetű belső feszültségekkel, amelyek még az előző nemzedékek alatt keletkeztek, s amelyekkel az utána következő hajdúvárosi politikusok is mint megoldatlannal néztek szembe.

6 Mindez természetesen kihatott a Hajdúkerület külső megítélésére is, s befolyásolta létét a magyar feudalizmus rendszerében. A feszültségek döntően a hajdúvárosok belső társadalmi rétegződéséből adódtak, amelyeket csak súlyosbított a lélekszám felduzzadása, a Hajdúkerületre kirótt állami adóteher, illetve a kisebb városi, kerületi szolgáltatások teljesítésének mikéntje.

7 Ugyanis a törzsökös hajdúleszármazottak, a beköltözött nemesek, a betelepedett egykori jobbágyok, illetve a földhasználatból valamilyen ok miatt kiszorultak (zsellérek) között gyakran késhegyre menő küzdelem bontakozott ki, amelyek rendszeresen foglalkoztatták a felsőbb kormányszerveket is, s amelyeknek elintézése, elsimítása mindenkor nagy körültekintést, tapasztalatot, diplomatikus ügyességet, s mindenekelőtt a korabeli magyar viszonyok alapos ismeretét követelte. S nem utolsó sorban személyes, jó kapcsolatokat! Mindennek Nánási Oláh Mihály elsőrendű mestere volt! Otthonosan mozgott a feudális magyar jogrendszer, a Corpus Juris útvesztőiben, s remek kapcsolatot épített ki nemcsak a környékbeli megyei köznemességgel, hanem a magyar országgyűlés befolyásos, mértékadó tagjaival is. S nem utolsó sorban szilárd bázisra tett szert magán a Hajdúkerületen belül is. Tipikus gyermeke volt tehát korának^ erényei egyben a kor jellemzői is, akárcsak korlátai. A főkapitány nem emelkedett ki társai közül a magyar politikai élet palettáján, vezérszerepet csak szűkebb környezetében játszott, míg a nagypolitikába kilépve megelégedett a mindenkori helyzet alapos felmérésével, elsősorban abból a szempontból, ahogyan azt szűkebb pátriájában hasznosítani tudta. Talán nem túlságosan bántó modern hasonlattal élve kifelé radar volt, míg befelé iránytű! Igyekezett tehát a helyzetet minél alaposabban feltérképezni, minél több információt gyűjteni, hogy ennek birtokában megszabhassa azt a politikai irányvonalat, amely a Hajdúkerület politikai vezetőrétege számára a legcélirányosabbnak tűnhetett. 5 Acta az 1790/91. esztendőbeli Magyar Ország Gyűlésének ... H. é. n. 20. és 22. Kéziratos fogalmazványa H.-B. M. L. IV. A. 502. h. H.-ker. vegyes iratok állagban. 6 Vö. Sillye G. i. m. passim. 7 Nyakas Miklós: A Hajdúkerület társadalmi küzdelmei a XVIII. század végétől és polgári átalakulásunk kérdése. A Hajdúsági Múzeum Évkönyve (szerk. Benesik János). Hajdúböszörmény, 1973. 9