Nyakas Miklós: Nánási Oláh Mihály hajdúkerületi főkapitány 1760-1838 / Hajdúsági Közlemények 15. (Hajdúböszörmény, 1987)

Tartalom

Mindez természetesen politikai karakterét is meghatározta! A Hajdúkerület társadalmi szerkezete ugyanis gyökeresen különbözött a nemesi vármegyéétől, amely pedig az 1830-as évektől kezdve a magyar reformmozgalom fellegvára lett, s amelynek legkiválóbb politikusai már ez előtt is a feudális társadalom megjobbítása, netán egyenesen lebontása irányában tapogatóztak. A reformgondolatok első jelentkezése pontosan azon az 1790/91-es országgyűlésen volt megfigyelhető,

8 amelyen Nánási Oláh Mihály is részt vett, s amelynek eseményeiről legjobb hite és tudása szerint szorgalmasan tájékoztatta is a Hajdúkerület városait. Az eseményeket azonban sajátos szemüvegen keresztül szemlélte, s a köznemesi ellenzék magatartása is csupán annyiban érdekelte, amenynyiben az felhasználható volt a hajdúvárosi érdekek szempontjából. A társadalmi szerkezet sajátos jellege miatt azonban pontosan az lenne a különös, ha nem ezt tapasztalnánk! Amíg országos viszonylatban a magyar nemesség legjobbjai a földtulajdon rendi megkötöttségeit próbálják lebontani, addig a Hajdúkerületben az alapvető kérdés mindig akörül forgott, hogyan lehetne a hajdúfundust nemesi jogokkal körülbástyázni.

9 Amíg a reformmozgalmunk vezetői komoly erőfeszítéseket tettek a feudális kiváltságok reform útján történő megszüntetésére, addig a Hajdúkerület vezetőinek az álma a teljes jogú nemesség megszerzése volt. Mindez amellett, hogy irreálisnak bizonyult, komoly belső feszültségeket is eredményezett. A politikai küzdelmek végső célja tehát a feudális magyar társadalomba való teljes jogú beépülés volt, amelynek haszonélvezői azonban csak a hajdúfundussal rendelkezők és a személyükben országos nemesi jogok birtokában lévők (armálisták) lettek volna. E politikai törekvés tehát időszerűtlen volt, amely csak a hajdúvárosok sajátos, belső társadalmi szerkezetéből érthető meg. A nemesi társadalom egésze és a Hajdúkerület között azonban a szakadék korántsem volt olyan nagy, mint ahogyan azt esetleg gondolhatnánk. Eszmei téren is számtalan átfedés mutatkozott, különösen a XVIII. század végén és a XIX. század első évtizedeiben, tehát Nánási Oláh Mihály aktív főkapitányi időszakában. Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy a rendi társadalomba való teljes jogú beépülés óhaja egyfajta közös védettséget jelenthetett, még ha az egyes rétegek számára mást és mást eredményezett volna is. Hiszen részleges megvalósulása is járt ilyen eredménnyel, még akkor is, ha abban az egyes társadalmi rétegek különbözőképpen részesültek. A Hajdúkerület városai a nemesi vármegyékben élő jobbágyok előtt úgy jelentek meg, mint a szabadság szigetei, mint olyan kiváltságok hordozói, amelyekért küzdeni érdemes. Ezt példázza a bihari volt hajdúvárosok pere,

1

0 de ezt bizonyítja a Polgár volt hajdúvárosban, ekkor az egri káptalan földesúri birtokán meginduló mozgalom is.

1 S nemcsak a jobbágyok vélekedtek így! A reformnemesség álláspontját ugyanis jól tükrözi Szemere Bertalan belügyminiszter 1848ban kifejtett véleménye, amely a kor közgondolkodásának egésze szempontjából is figyelemre méltó! „A Hajdúkerület — írta — szerencsés 8 Marczali Henrik: Az 1790/1-diki országgyűlés. I—II. Bp., 1907. I. k. 273—340. P V. Nyakas M. i. m. 10 Szendrey István: A bihari hajdúk pere a hajdúszabadságért. Debrecen, é n. (1958) 11 Nyakas Miklós: A hajdúváros pusztulásától a jobbágyfelszabadításig. 1717— 1848. Polgár története (szerk. Bencsik János), Polgár, 1974. 200—202. 10