Poór János: Hajdúböszörmény a német megszállás és az új élet hajnalán, 1944 március—október / Hajdúsági Közlemények 14. (Hajdúböszörmény, 1985)

Tartalom

III. A HÁBORÚBÓL VALÓ TÉNYLEGES KILÉPÉS? AVAGY ... EGY KIUGRÁSI KÍSÉRLET SZÍNLELÉSE?

11

4 A kialakult belpolitikai és katonai viszonyok, valamint az illegalitásban lévő Bethlen István memorandumának a hatására Horthy július elején közölte Veesenmayerrel, hogy a Sztójay-kormány helyett szakemberekből álló kormányt akar kinevezni. A teljhatalmú megbízott határozott fellépése következtében csak augusztus 29-én alakult új kormány Lakatos Géza vezérezredes vezetésével. A háborúból való kilépésre az utolsó reális lehetőség 1944. augusztus végén, szeptember elején kínálkozott. A 2. és a 3. Ukrán Front augusztus 20-án megindított offenzívája nyomán Jasi-Kisinyov térségében döntő csapást mértek a német „Dél-Ukrajna" hadseregcsoportra, megsemmisítettek 16 hadosztályt, öt hadtestparancsnokeágot, négy hadosztálynak pedig csak a kerete maradt meg. A román uralkodó körök, élükön I. Mihály királylyal, támaszkodva az Antihitlerista Hazafias Arcvonalra, valamint a román kommunista pártra, továbbá a fasisztaellenes tábornokokra és tisztikarra, bejelentették a háborúból való kilépésüket, és hadat üzentek a náci Németországnak. Az akciót nemcsak belpolitikailag, hanem diplomáciailag is gondosan előkészítették, s csupán az alkalmas pillanatot várták meg.

115 A románok aktivitására jellemző, hogy németektől zsákmányolt vadászrepülőgépekkel — német felségjel alatt repülve — teljesen megsemmisítették a németek legnagyobb délkeleti bázisán, a Debrecenben lévő repülőtéren talált összes bombázó és szállító repülőgépet az augusztus 23-a utáni napokban. A németek délkeleti arcvonala összeomlott. Veesenmayer az erről az időszakról szóló interjújában 20 év múltán a következőket mondta: „... Magyarországon akkor alig volt német erő. Ha a magyarok 114 Alapvető irodalom: Darvas József: Város az ingoványon. (Bp., 1955); Karsai Elek: A budai Vártól a Gyepüig. 1941—1945. (Bp., 1965); Kádár Gyula: A Ludovikától Sopronkőhidáig (Bp., 1978); ölvedi Ignác: A budai Vár és a debreceni csata. (Bp., 1970); Nemes Dezső: Magyarország felszabadulása. (Bp., 1960); Ránki György: Emlékiratok és valóság Magyarország második világháborús szerepéről. (Bp., 1964); Rozsnyói Ágnes: A Szálasi-puccs. (Bp., 1977); Teleki Éva: Nyilasuralom Magyarországon. 1944 okt. 16.—1945. ápr. 4. (Bp., 1974); Vígh Károly: Ugrás a sötétbe. (Bp., 1984). 115 ölvedi I. i. m. 14—16. A diplomáciai előkészítést illetően: Vígh K. i. m. 10—11. A románok elismerik a feltétel nélküli fegyverletételt és a Szovjetunió illetékességét. 1944. március közepén felvették Kairóban a kapcsolatot a szovjet kormánnyal. 1944. április 12-én elfogadták a 6. pontból álló feltételeket. À 6. pont: „A szovjet kormány egyetért az Erdélyről szóló döntőbírósági határozat érvénytelenítésével, és kész segítséget nyújtani Romániának Erdély felszabadításához." Ezt követte a román kiugrás belső előkészítése. 53