Poór János: Hajdúböszörmény a német megszállás és az új élet hajnalán, 1944 március—október / Hajdúsági Közlemények 14. (Hajdúböszörmény, 1985)
Tartalom
Március 15-én — Magyarország megszállása szempontjából — fontos megbeszélést tartottak Hitler főhadiszállásán, Klessheimben. Ribbentrop külügyminiszter és Himmler, a Biztonsági Hivatal vezetője — a Veesenmayer jelentésre, javaslatokra támaszkodva — az egyoldalú katonai intervencióval szemben az ún. „magyar megoldás" elfogadását ajánlották Hitlernek. Azzal érveltek, hogy a katonai megoldás esetén számolni kell: — Horthy lemondásával, ami Magyarországon politikai, katonai, gazdasági káoszt eredményezhetne; — kormányalakítási nehézségekkel, így nehezen lehetne olyan kormánygarnitúrát összeállítani, amelyet a politikai hatalmat gyakorló erők elfogadnának; — széles körű ellenállással — szerintük — a kommunistáktól a nyilasokig. Következésképpen a pusztán katonai akció esetén a Wehrmacht tartalékait meghaladó fegyveres erőre lenne szükség a lebonyolításhoz, a rend helyreállításához. Ezért kulcsszerepet kell játszania az akcióban Horthy kormányzónak. Biztosak voltak abban, hogy Horthy a Führer határozott fellépésére hozzá fog járulni a német követelések teljesítéséhez (mézeskalács — korbács módszer). A megbeszélés eredményeként a módszer (a katonai megszállás és Horthy megnyerése) együttes alkalmazása mellett foglaltak állást. Utasítást küldtek a magyarországi német követnek: Horthy március 18-án jelenjen meg Hitler főhadiszállásán. 1 7 Március 15-én, az Operaházban tartott díszünnepségen Jagow követ magánkihallgatást kért Horthytól. Ezt követően, a késő éjszakai órákban átadta Hitler meghívását. Horthy március 16-ra tanácskozásra hívta Kállay miniszterelnököt, Ghyczy külügyminisztert, Csatay honvédelmi minisztert és Szombathelyi vezérkari főnököt. A Bécs-környéki német csapatössztvonásokból és egyéb információkból valószínűsítették a német megszállás eshetőségét. Némi eszmecsere után a meghívás elfogadása mellett foglaltak állást, s azonnal értesítették Hitler főhadiszállását Horthy március 17-i érkezéséről. Horthynak és közvetlen környezetének felelőtlenségét, korlátoltságát és szolgalelkűségét bizonyítja a meghívás elfogadásának indokolása: Horthy személyes varázsával, az idáig tanúsított némethűségével rá tudja majd venni Hitlert arra, hogy eltekint Magyarország német megszállásától. Még csak fel se vetődött ezen a megbeszélésen, hogy milyen intézkedéseket foganatosítson Kállay miniszterelnök, illetőleg Csatay honvédelmi miniszter és a vezérkar a német megszállási kísérlet elhárítására. Márpedig arra számítottak, hogy — esetleg — Horthy távollétében bekövetkezik ez a német akció. Horthy ugyanis elutazása előtt táviratban szólította fel a semleges országokban állomásozó magyar követeket: amennyiben őt a németek fogva tartanák és Magyarországot a németek megszállnák, azonnal lépjenek kapcsolatba az angol—amerikai követségekkel (de a Szovjetunió külképviseleteiről nem tett említést), és álljanak azok rendelkezésére. A német főhadiszálláson azonban már jól felkészülten várták Horthyt. Előre elkészítették a tárgyalásokról szóló jegyzőkönyveket, Hit* 17 Zsigmond László: Két dátum. Történelmi Szemle, 1958. 1—2. szám. 15
