Nyakas Miklós: A hajdúk letelepítése Böszörményben / Hajdúsági Közlemények 13. (Hajdúböszörmény, 1984)
Tartalom
leményt igen érzékenyen érintette. A Bethlen Gábor-ellenes hangulatot igyekezett kihasználni az Erdély fejedelmi süvege alá áhítozó Homonnai Gábor, a fejedelem legfőbb politikai ellenfele. Lippa átadása a hajdúságot is megosztotta! Homonnai hadat toboroz, s katonái szinte kizárólag hajdúkból állanak. 17 1 A legfőbb támogatója a szoboszlói Fekete Péter kapitány, de az ő oldalán harcol az a Gombos András is, akit egy forrásunk böszörményinek nevez. 1/ 2 Nyilvánvaló tehát, hogy a magyar királysághoz vonzódó böszörményi hajdúk Homonnai oldalára állottak. Erdély legfőbb nyugati bástyájának — Váradnak — a kapitánya szintén hajdúkat fogadott zsoldjába. A hajdúság két szárnya közötti összecsapásra 1616 júniusában került sor Konyár(d)nál, ahol Rhédey Ferenc váradi kapitány szétverte Fekete Péter hadát. Még ez év októberében a váradiak hajdúkapitánya támadta meg a böszörményi Gombos András hadát, de alul maradt. Gombos András ekkor vakmerő lépsére szánta el magát, hajdúival betört Erdélybe, s egészen Désig nyomult, ahol viszont Bethlen Gábor hadaitól súlyos vereséget szenvedett. Seregének töredékét ugyan hazamenti, de biztosítékot kellett adnia, hogy máskor ilyen lépésre nem szánja el magát. 17 3 Bethlen Gábor trónjának megszilárdulása, fényes katonai és politikai sikerei Böszörményben egyoldalúan az erdélyi fejedelmi irányvonalat erősítették meg, amelynek legfőbb letéteményese Erdélyi András hajdúkapitány volt. 17 4 Bethlen Gábor (1580—1629) halála után a politikai helyzet ismét kiéleződött; a nagy fejedelem ugyanis a Bocskai-féle végrendelet mintájára akarta Erdély Habsburg-ellenes történeti hivatását kijelölni, s egyben halála után is biztosítani a fejedelemség számára az általa megszerzett hét vármegyét. II. Ferdinánd azonban minderről hallani sem akart. A zavaros politikai helyzetben I. Rákóczi Györgynek sikerült ugyan megszerezni az erdélyi fejedelem171 Szekfű Gyula: Bethlen Gábor. (H. é. n.) (Bp., 1983.) S4. old. 172 1616-ban Gombos András a Temesvár alatt a töröknek cselt vető böszörményiek egyik parancsnoka. Vö. Takács Sándor: Török—magyar lesvetés módja. I. m. 173 Szekfű Gyula: I. m. 64. old. 174 Ettől függetlenül Böszörményben is erős maradt a magyar királyhoz húzó mozgalom. 1627. május 25-én a böszörményi hajdúk a következő reverzálist adták II. Rudolfnak, amelyet fontosságánál fogva szó szerint közlök: „My feő és vice kapitány, hadnagyok, feő legények és minden rendbeli hajdú vitézek, Beöszöeörmény városban Szabolcs vármegyében lakosok, adjuk emlékezetül ez mi levelünkben, hogy mivel az elmúlt időkben az hadakozásoknak veszedelmes háborúi nemes országnak nagy kárával, az szegény községnek tovább tovább való nyomorúságát és tartományoknak pusztulását láttattanak magokkal hozni; annakutánna az Űr Isten országunkhoz kiváltképen való kegyelmességéből az fejedelemeknek szívét úgy igazgatván, hogy ismét az jó békesség római császár és király urunk eő felsége és az felséges Gabriel római impériumbeli és erdélyi fejedelem urunk eő felsége között megindíttatván, azon békesség egymás közt való különb különb institulált tracták által eő felségeik között kelt bizonyos diplomával szerencsésen el is végeztetett volna. Hogy azért mi is az elvégeztetett szent békességhez való jó igyekezetünket nyilvábban bizonyítanók, az megnevezett eő felségeik között költ diplomának negyedik artikulusa szerint császár és király urunkat eő felségét assecuráljuk, és magunkat mi kötelezzük, hogy míg az mi kegyelmes urunk eő felsége él, soha semmi időben császár és koronás király urunk eő felsége és az következendő magyarországi kormány szerint való koronás királyok és hívei, s Magyarország ellen, senki parancsolatjára offensive fegyvert nem fogunk és a két fejedelem között szerzett békességnek artikulusait minden czikkeiben és pontjaiban, az miben minket illetnek, szentül és felbomolhatatlanul megtartjuk. Az mint erről asseccuráljuk eő felségét, és keresztyéni hitünkkel ezekre magunkat állhatatosan kötelezzük, ez mi levelünknek erejével és bizonyosságának általa. Dátum in oppido Rácz-Beöszeörmény. 25-a die mensis may anno 1627. (P. H.) Közli Sillye Gábor: Hajdúmegye történeti viszonyai. (Hajdúmegye leírása. Szerk. Varga Geiza) Debrecen, 1882. 37—38. olcl. 53
