Nyakas Miklós: A hajdúk letelepítése Böszörményben / Hajdúsági Közlemények 13. (Hajdúböszörmény, 1984)
Tartalom
lemség íő támogatója, Nagy András hajdúgenerális között, akinek pedig — mint láttuk — Szabolcsban is voltak birtokai. 1 0' A meddő moralizáláson túltéve magunkat, megállapíthatjuk, hogy a letelepült hajdúk generációja — Szabolcsban legalábbis — olyan történelmi válaszút elé került, amely számukra kétféle választási lehetőséget is megengedett, s a választás mikéntje korántsem volt könnyű és főleg nem egyértelmű. Itt kell visszautalnunk a Kálióból áttelepült böszörményi hajdúk problémájára. Amint láthattuk, a kállói hajdúk között is két politikai irányzat körvonalai bontakoztak ki, az egyik a magyar királysághoz (tehát a Habsburgokhoz), a másik pedig az erdélyi fejedelemséghez húzott. Az ellentétek már ekkor igen komolyak lehettek, hiszen — mint láthattuk — nagyon reális eshetőségként mérlegelték azt, hogy a két táborba tartozó hajdúkat két külön helyre telepítik át. Ez azonban — mint láthattuk — nem valósult meg, s a két táborba tartozók egységesen Böszörményben telepedtek meg. Űjabban Szendrey István vetette fel azt a kérdést, vajon a Kálióban levő hajdúvitézek áttelepültek-e mindannyian az erdélyi fejedelem által kijelölt helyre, Böszörménybe. 16 8 Szerinte nem! Egy 1613 szeptember tizenharmadikán kelt öszszeírás szerint Kálló városában (tehát nem a várban!) ötvenhét hajdúcsalád lakott. A név szerint felsoroltak között egyetlen olyan sincs, akinek nevével később Böszörményben találkoznánk. Ez egyértelművé teszi, hogy átköltözésükre később sem került sor. Ennek okát a magunk részéről abban látjuk, hogy az említett ötvenbét hajdúcsalád azok közé tartozott, akik a magyar királysághoz húztak, s éppen ezért a kállói végvári katonákkal is békességben élhettek. Esetleg várbeli szolgálatot is teljesíthettek. Egy bizonyos, Kálló városában végig a XVII. század folyamán éltek hajdúk; I. Lipót 1687-ben kelt oklevele ugyanis a város lakói között említi a hajdúkat (hajdones) is, a várbeli katonák és az egyéb polgárok között. 16 9 Egészen bizonyos azonban — különösen a későbbi fejlemények ismeretében — hogy Böszörménybe olyan hajdúcsaládok is telepedtek, akik hajlandóságot mutattak a magyar királyság részére hallgatni. Éppen ezért joggal tételezzük fel, hogy a Böszörményben már a hajdúk első generációjánál két politikai irányzat létezett, amely ellenséges viszonyban nem állott ugyan egymással, de kritikus politikai helyzetben mégis két irányba húzott. Az 1609-ben Kállóból Böszörménybe áttelepült hajdúk kapitányai — amint már említettük — Szőcs György és Erdélyi András voltak. Erdélyi Andrásról egyértelműen tudjuk, hogy az elkötelezett híve volt az erdélyi fejedelmi irányvonalnak. Szőcs Györgyről közelebbit mondani nem tudunk. A fent részletezett kritikus politikai helyzet állott elő a nagy erdélyi fejedelem, Bethlen Gábor trónralépte, illetve uralmának megszilárdulása idején. Közismert, hogy a fejedelem, a török részről történő elismertetés fejében kénytelen volt a már régóta követelt Lippa várát átadni a szultánnak. 17 0 A kényszerűségből lett és utólag helyesnek bizonyult döntés a magyar és az erdélyi közvé167 Komáromy András: Nagy András hajdúgenerális halála. Hadtört. Közi. 1910. évf. 158. old. Nagy András megtámadta Szoboszlót, s ebben a böszörményiek is segítették. 168 Szendrey István: A kállói hajdúkról 1. Múzeumi Kurír 11. sz. 11. old. 169 Szabolcs-Szatmár megyei Levéltár. V. 1. Kálló kiváltságlevelei. I. Lipót 1687ben kelt oklevele szerint Kálló lakossága a következő: „Milites, Hajdones, Nobiles presidarii Juratique et Ceteri Incolae". 170 Bethlen Gábor saját maga volt kénytelen a várat ostrommal bevenni, mert saját katonái nem engedelmeskedtek parancsának. 52
