Nyakas Miklós: A hajdúk letelepítése Böszörményben / Hajdúsági Közlemények 13. (Hajdúböszörmény, 1984)
Tartalom
BÖSZÖRMÉNY, A HAJDÚVÁROS Azt sajnos nem tudjuk megmondani, mennyien lehettek azok a hajdúvitézek, akik Káliéból Böszörménybe telepedtek át, az átköltözöttek névsora, ha volt is, nem maradt fenn. Az ekkor áttelepült hajdúk ismert nevű kapitányai — igaz, hogy későbbi forrásunk adata szerint — Szőcs György és Erdélyi András voltak. 12 2 A kapitányok alatt állottak a hadnagyok, akiknek legénysége — legalábbis elvben — nem haladhatta meg a száz főt. 12 3 Egy újabb történeti munka újszerű módszerekkel tett kísérletet arra, hogy a Bocskai által letelepített hajdúság létszámát meghatározza. 12 4 Egy, a XVII. század második feléből rendelkezésünkre álló tizedbeosztást alapul véve, amely szerint Böszörmény ekkor huszonegy tizedből állott volna — s tizedenként átlagosan húsz családdal számolva arra a következtetésre jut, hogy Böszörmény lélekszáma a megtelepedés időszakában nem lehetett több mint négyszázhúsz fő, s az itt lévő százhúsz családhoz (az 1608-as dézsmajegyzék viszont Böszörményben csak ötvenkilenc családról tud!), a tizedek alapján számítva városunkba — szerinte — legfeljebb háromszáz hajdú települhetett. Az úgynevezett „nagyhajdú" városok (tehát Böszörményen kívül Szoboszló, Nánás, Dorog, Hadház és Vámospércs) hajdúkatonáinak lélekszámát pedig együttesen nem becsülte többre 950 hajdúvitéznél és azok családjánál. A családtagokkal együtt a letelepedett hajdúk összlétszámát 2100 és 2500 fő között becsülte Böszörményben. A hajdúvárosokban helyben maradt jobbágy népesség szerinte körülbelül ugyanennyi lehetett — összesen tehát körülbelül 2100 és 2500 fő között mozgott. A hajdúvárosokban letelepedett hajdúk összlétszáma tehát családtagjaikkal együtt 4800 és 5800 fő között ingadozhatott. Végeredményben tehát arra az eredményre jutott, hogy a kiváltságolt hajdúságnak csak egytizede telepedhetett meg a részükre adományozott helységekben. A szerző maga is bevallja, hogy ez a szám az első pillanatban meglepően kevésnek látszik. Az ellentmondást úgy próbálta meg feloldani, hogy — szerinte — a hajdúvárosokban rövid időn belül meglepően magas demográfiai csúcsok alakultak ki, amely a letelepedést követő állítólagos békés időszak következménye volna. így például Böszörmény lélekszámát 1660 körül mintegy 3500 főre becsülte. 122 Császár Edit: A hajdúság kialakulása és fejlődése, Debrecen, 1932. 28. old. 123 Uo. 20. old. Az 1606. évi rendtartás alapján. Kárffy Ödön: Bocskai hadainak rendtartása 1606-ból. Tört, Tár. 1903. évf. 476—478. old. 124 Dávid Zoltán: A hajdúk letelepítése. Történeti statisztikai tanulmányok. 1. Bp. 1975. 41
