Nyakas Miklós: A hajdúk letelepítése Böszörményben / Hajdúsági Közlemények 13. (Hajdúböszörmény, 1984)
Tartalom
annak megválaszolása, találtak-e az ide települők a városban népességet, s ha igen, közelebbit tudunk-e mondani róluk. A régebbi történeti irodalom azt az álláspontot vallotta, hogy a hajdúkatonák lakatlan, puszta helyekre telepedtek le, ahol lakosságot nem, csak farkasok tanyáját találták. 6 9 Ennek az álláspontnak az eredete végeredményben visszavezethető az 1605 decemberében kelt korponai kiváltságlevél ama állítására, amely szerint Bocskai István fejedelem kedvelt hajdúvitézeinek adományozza Kálló egész városát, „Nánás, Dorog és Varjas" pusztabirtokokat (kiemelés a szerzőtől), valamint Hadház, Vámospércs, Sima és Vid rész jószágokat. Noha Báthori Gábor böszörményi adománylevele egyetlen szóval sem említette azt, hogy a város a hajdúknak való átadáskor néptelen lett volna, ezt a feltevést analóg állítások alapján kiterjesztették településünkre is. Elősegítette e meggyőződés kialakulását II. Mátyás birtokmegerősítő oklevele is, amely szerint a hajdúk „Fekete Péter, Nagy Gergely, nemkülönben Ladányi Gergely és több vezetők alatt katonáskodván, megszállották a Szabolcs vármegyében fekvő Szoboszló, Nánás, Hadház, Vámospércs és Polgári, akkor még puszta birtokokat."' 0 Böszörményt azonban ez az oklevél sem említette pusztabirtokként, igaz ugyan, hogy II. Mátyás oklevele a böszörményi hajdúk birtokjogának a megerősítését sem tartalmazta. A böszörményiek birtokjogát — mint már említettük Erdély részéről Bethlen Gábor, a magyar királyság részéről pedig II. Ferdinánl erősítette meg, de egyikőjük oklevele sem említette, hogy 1609-ben Böszörmény néptelen lett volna. Igaz, az ellenkezőjét sem! Láthattuk tehát, hogy a korabeli források nem állították azt, hogy Böszörmény a hajdúk idetelepültekor néptelen lett volna, ennek ellenére a régebbi, még a feudális korba visszanyúló történeti irodalom azt mégis hallgatólagos tényként kezelte. Ennek tudománytörténeti gyökerei éppúgy voltak, mint a feudális kor sajátos problémáiból adódó, akkor nagyon is aktuális okai. 1 , A hajdúvárosokban az ott élő jobbágynépesség továbbélésének a lehetőségét már Császár Edit felvetette ugyan, de azt tudományos módszerekkel csak az újabb hajdúvárosi monográfiák bizonyították. 7 2 Hajdúböszörményben ezt konkrétan Szendrey István tanulmánya bizonyította az 1973-ban megjelent városmonográfiában. 7 3 Böszörmény városa egyébként a XV. században minden bizonnyal jelentős fejlődésen ment keresztül. Amint láthattuk, 1410-ben már mezőváros és a debreceni uradalom keretében jelentős alközpont szerepét töltötte be. 7 4 A népesség számára vonatkozóan pontos adataink természetesen nincsenek, de az tény, hogy 69 Barcsa pl. feltételezte, hogy Nánás a tatárjárástól egészen a hajdúk letelepülésig puszta volt. I. m. 7—8. old. Erre az újabb történeti kutatás egyértelműen rácáfolt. 70 Az oklevél magyar nyelvű fordításban közölve: Szendrey I. i. m. 31—32. old. 71 Gondolunk itt a hajdúkiváltsággal rendelkezők és az úgynevezett „beköltözöttek" ellentétére, amely különösen a XVIII. század végén élesedett ki. Vö. Nyakas Miklós: A Hajdúkerület társadalmi küzdelmei és polgári átalakulásunk kérdése. (A Hajdúsági Múzeum Évkönyve I. Szerk. Bencsik János) Hajdúböszörmény, 1973. 72 Császár Edit: A hajdúság kialakulása és fejlődése. Debrecen, 1932. Hajdúdorog története (szerk. Komoróczy György). Gyula, 1971., Hajdúhadház múltja és jelene (szerk. Komoróczy György.) Gyula. 1972.; Hajdúnánás története (szerk. Rácz István) Hajdúnánás, 1973. Hajdúböszörmény története (szerk. Szendrey István) Debrecen, 1973.; Polgár története (szerk. Bencsik János), Polgár, 1974.; Hajdúszoboszló monográfiája (szerk. Dankó Imre) Hajdúszoboszló, 1975. 73 Lásd az általa szerkesztett kötetben A város népesedése c. tanulmányát. 74 Módy Gy. Hajdúböszörmény és földjének története ... i. m. 30
