Nyakas Miklós: A hajdúk letelepítése Böszörményben / Hajdúsági Közlemények 13. (Hajdúböszörmény, 1984)
Tartalom
a város nagyságrendileg — Debrecent leszámítva — a környéken a legnagyobb volt. 1332—1337-ben Péter nevű papja a pápai tizedszedőknek húsz garas adót fizetett, míg Szoboszló ugyancsak Péter nevű papja mindössze öt garast. Nánást ekkor össze sem írták, talán ebben az időben pusztabirtok volt. 7 j A böszörményi Péter pap által fizetett húsz garas tekintélyes nagyságrendű településre utal, hiszen ez a környéken a legnagyobb összeget jelentette. 7 6 A Hunyadiak birtokolta Böszörményben százhúsz jobbágyportát említenek, amely legalább ennyi családot is jelentett. 7' 1543-ban hatvanhét, 1549-ben kilencvenkettő. 1554-ben pedig hetvennégy portát írtak össze. 7 8 A portaszám csökkenéséből adódóan is kétségtelennek tűnik, hogy a várost az 1550-es években jelentős pusztulás érte, s ezt összefüggésbe kell hoznunk Szolnok várának 1552ben történt elestével, török kézre kerültével. így történhetett ez még akkor is, ha a portaszám csökkenésébe az esetleges zselléresedést is beszámítjuk. Böszörmény és a környék is az 1560-as években a töröknek hódolt hely lett, s ez a tény még a hajdúk letelepülte után is — amikor a hajdúk természetesen hallani sem akartak semmiféle török részre történő adófizetésről — komoly bonyodalmakat eredményezett a török birodalom és a magyar királyság között. 7 9 A dézsmajegyzékek tanúbizonysága szerint Böszörmény városa az 1570-es évektől kezdődően népességben és nyilván gazdasági erőben is megerősödött. 1577 és 1583 között a dézsmajegyzékekben összeírtak száma 149 és 203 között ingadozott, s a csúcspontot 1583-ban érte el. 8 0 A tizenötéves háborúnak nevezett törökkel folytatott nagy háború (1591— 1606) a hadak állandó vonulása miatt tágabb környékünkön is nagy pusztulást eredményezett, s éreztette hatását — ráadásul komoly méretekben — Böszörmény esetében is. 1597-ben a dézsmaszedők városunkban csak kilencvenöt főt írhattak össze, egy év múlva — 1598-ban — ugyan már száztizenegyet vehettek számba, de 1602-ben a decimátorok (dézsmaszedők) már megint csak hatvanegy adózót dézsmáltattak. A Bocskai-szabadságharc sikereinek csúcspontján, 1605-ben az adózók száma ugrásszerűen megnőtt, hiszen ekkor 169 főt írtak össze, s ez meghaladta a nagy háború kitörése előtti állapotot is/ 5 1 1608-ban viszont már csak ötvenkilenc főt írtak össze, amely viszont kevesebb volt az 1602-es mélypontnál is. Felvetődhet a kérdés — joggal —, mi volt az oka annak, hogy három év leforgása alatt a mezőváros lélekszáma — legalábbis a rendelkezésünkre álló dézsmajegyzékek tanúbizonysága szerint — közel egyharmadára esett vissza. Feltétlen érvényű magyarázatot erre a kérdésre adni nem tudunk, csupán gondolhatunk arra, hogy a mezőváros népességmegtartó ereje valamilyen okból adódóan lényegesen csökkent. Nagy háborúk ekkor már nem voltak, járványok pusztí75 Monumenta Vaticana. Pápai tizedszedők számadásai. Bp. 1887. 327. old. 76 Lásd a fentebbi jelzettet. Nánás nem szerepel ugyanis a pápai tizedjegyzékben, Barcsa J. szerint ekkor puszta. Vö. i. m. 249. old. 77 Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Bp. 1980. I. k. 506. old. 78 Szendrey I.: A város népesedése. I. m. 357. 79 A török birodalom ugyanis hallani sem akart arról, hogy az egyszer már a defterbe felvett helyek kikerüljenek adózásuk alól. A kérdést alább még részletesebben is tárgyaljuk. 80 Vö. Szendrey I.: A város népesedése. I. m. 258. old. 81 Magyar Országos Levéltár. (Továbbiakban MOL) Magyar Kamara Archívuma. Regesta Decimarum. E. 159. 1605. év. Számításunk szerint ekkor Böszörményben 132 jobbágy és 34 kereténypénzt fizetőt írtak össze, azaz a három bíróval együtt 169 főt. 31
