Nyakas Miklós: A hajdúk letelepítése Böszörményben / Hajdúsági Közlemények 13. (Hajdúböszörmény, 1984)
Tartalom
számára is egyre inkább veszélyessé vált, a hajdúk ugyanis mind gyakrabban fordultak a nemesi udvarházak ellen. Czobor Mihály 1608 februárjában kétségbeesetten írta Thurzó György nádornak, hogy „itt az állapot nagy szörnyűségben vagyon .. . ölik az nemességet és rontják ... Nagy András az sok latorral elhitte magát, azt véli immár, hogy mind ez világ ővé". 2 1 Éppen ezért Czobor Mihály és Lónyay András a hajdúkhoz intézett levelükben az ötven napos fegyvernyugváshoz még húsz napot kértek, arra hivatkozva, hogy február huszonnegyedikén tartják a magyar rendek kassai gyűlésüket, amelynek fő témája a hajdúmozgalom lenne. Kérték a hajdúkat, hogy erre a gyűlésre „az ország hit levele mellett" ők is küldjenek „hites embereket", hogy azok hallják és értsék az ország végzését. 2 2 Időközben egyértelművé vált mind a prágai udvarban, tehát II. Rudolf császár körében, mind pedig Mátyás főherceg táborában, hogy a siker azé lesz, aki mellé a hajdúk állnak. Rudolf császár Rákóczi Lajos segítségével kísérletezett a hajdúk megnyerésével, megüzenve nekik, hogy minden követelésüket teljesíti. A Szikszón, Szerencsen s végül Debrecenben folytatott tárgyalások azonban nem vezettek eredményre, Rákóczi Lajos szerint azért, mert a törökök változatlanul biztatták a hajdúkat, de azért sem, mert a kálvinisták papjai a túlbuzgó katolikus Rudolf ellen izgattak.5 3 Nem jártak azonban sikerrel azok a tárgyalások sem, amelyeket Mátyás főherceg, illetve az őt támogató magyar rendek kezdeményeztek. 2 4 A hajdúfelkelés sorsának alakulásába ekkortájt újabb hatalmi tényező kapcsolódott be; a mérhetetlen vagyonnal rendelkező, fiatal, életerőtől duzzadó, ambiciózus Báthori Gábor, a későbbi erdélyi fejedelem, aki Erdély trónjának megnyerését döntően a hajdúknak köszönhette. Báthori 1607 elején ugyan még csak tizennyolc éves fiatalember, de már maga mögött tudhatta a Bocskai-szabadságharc politikust érlelő időszakát. Előnyére vált, hogy a nagymúltú és nagyhírű főúri-fejedelmi dinasztia első számú képviselőjének számított, akihez 1607 elején ráadásul Bocskai személyes hívei közül olyanok is csatlakoztak, akik kiváló személyes adottságokkal rendelkeztek; így például Imreffi János és Bethlen Gábor, a későbbi nagy fejedelem. Báthori Gábor és hívei eleinte a kivárás taktikájához folyamodtak, s szemmel láthatólag arra törekedtek, hogy a politikai fejlemények ne érjék őket váratlanul. Nyilvánvaló céljuk azonban kezdettől fogva Erdély trónjának megszerzése volt. 2 3 Hamarosan bebizonyosodott, hogy a hajdúk által a magyar királyságra kiszemelt Homonnay, akit Bocskai végrendeletében örökösének nevezett meg Erdély trónján, s akinek a sors mellesleg más módon is szinte tálcán kínálta a fejedelmi süveget, a lehetőséggel nem tud és nem is akar élni. Erdély trónja azonban nem volt üres. Bocskai halála után a rendek ugyanis a fejedelem ottani kormányzóját, az egykori végvári kapitányt, Rákóczi Zsigmondot ültették a gyulafehérvári palotába, aki így egyben a későbbi nagyhírű fejedelmi dinasztia meg21 Komáromy András: A szabad hajdúkra vonatkozó levelek és okiratok. Tört. Tár 1900. évf. 442—443. old. Szerinte Csekén és Szerednyén „vagyon hat ezer hajdú rajtunk." 22 Czobor Mihály és Lónyay András a hajdú vitézeknek, Uo. 441—442. old. Az ötven napos fegyverszünet jan. 1-én kezdődött. 23 Rácz I. i. m. 86. old. 24 Uo. 25 Máig legjobb életrajza Szilágyi Sándor: Báthory Gábor fejedelem története. Pest, 1867. 12
