Lázár Imre – Nyakas Miklós: A Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep húsz éve 1964-1983 / Hajdúsági Közlemények 12. (Hajdúböszörmény, 1983)

Tartalom

böszörményig, a külföldiek esetében Budapest és Hajdúböszörmény között. Gondoskodik az étkeztetésről és az egyéb jellegű ellátásról, megismerteti a résztvevőkkel a várost és a Hajdúság jellegzetes tájait. Megszervezi és biztosítja a megfelelő szintű és összetételű kulturális programot a Magyar Képzőművészek Szövetségével való előzetes konzultálás alapján. Biztosítja a művésztelep hagyományos zárókiállításának színvonalas megszervezését és a hivatalos zsűri véleményét figyelembe véve a legjobb műveket emlékérmekkel és díjakkal jutalmazza. Vállalja, hogy a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep szervező bizottsága a meghívandó művészek névsorának összeállításában és a meghívások lebonyolításában, a telep jellegének alakításában a Magyar Képzőművészek Szövetségével együttműködve jár el. Az állásfoglaláshoz mellékelték a Hajdúsági Művésztelep kiegészített alapító okmányát, a Káplár Miklósemlékérem odaítélését szabályozó okiratot, s korábban a Hajdú-Bihar megyei Tanácshoz eljuttatott és a művésztelep nemzetközivé nyilvánítását indokló okirat másolatát. A Városi Tanács és a Képző- és Iparművészek Szövetsége között létrejött megállapodás a nemzetközi kapcsolatok kölcsönösségét is jelenti. Rögzítik, hogy a baráti országokból érkező viszontmeghívásokra javaslatot tesznek a kiküldendő művész személyére. Megkezdődik a környező országokban működő szimpozionokkal a cserekapcsolat kialakítása. Ebben nyújtott segítséget a területi szervezet is a testvérvárosi kapcsolatok ápolásával, elmélyítésével. Elhatározta a szervező bizottság, hogy egy hónapra emeli a telep alkotó időszakát, mellyel további lehetőségek adódtak arra, hogy az itt tartózkodók jobban megismerjék az országrészt, annak kultúráját és hagyományait, és arra is, hogy egyre érettebb művekben fogalmazzák meg élményeiket. A hivatásos alkotók telepe évről évre mind magasabb színvonalon teljesítette hivatását. Az évek során kiadott Káplár-díjak, nívójutalmak, a telepről megjelent publikációk, híradások, tájékoztatók, elemzések és jelentések is jelzik, hogy a legmagasabbra értékelhető művészi munkát a festők és a szobrászok végezték. Ez azzal együtt is igaz, hogy ezen belül nagyok az eltérések a létrehozott értékekben. A művészek is különböző korúak. A fiatal szárnybontogató tehetségek, Bíró László, Kapcsa János, Szilágyi Imre együtt dolgoznak olyan, már kiforrott szemlélet és alkotói program alapján munkálkodókkal, mint Maghy Zoltán, Pál Gyula festők, Papi Lajos szobrászművész, és a középgeneráció jeles képviselőivel: Bényi Árpáddal, Madarász Gyulával, Bíró Ferenccel, Égerházi Imrével, Józsa Jánossal, Szilágyi Elekkel és másokkal. Az iparművészek tábora is nagyon összetett; különböző területek képviselői vannak együtt. Kiss László faintarziái kitűnő anyagismeretről, kompozícióteremtő készségről, Prím Zoltán rézdomborításai, Madarász Gyuláné és Herpai Katalin textilfestései belső igényességről, magas fokú szakmai ismeretről, dr. Kövér Sándorné kerámiái anyagtiszteletről, a népművészet szemléletformáló hatásáról, mély kulturáltságról tanúskodnak. A nemzetközi művésztelep Létrejött 1971-ben az a megállapodás Hajdúböszörmény járási jogú városi Tanács Végrehajtó Bizottsága és a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége között, amelyben a Hajdúsági Művésztelepet nemzetközivé nyilvánította. Ennek leglényegesebb pontjaiban rögzítették a résztvevők körét, a művésztelep célját, programját, 21