Lázár Imre – Nyakas Miklós: A Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep húsz éve 1964-1983 / Hajdúsági Közlemények 12. (Hajdúböszörmény, 1983)

Tartalom

értékelését, a szervezés és a lebonyolítás részfeladatait. E szerint a külföldi művészek meghívását teljes egészében a Képző- és Iparművészek Szövetsége végzi. Az egyes országok között az alábbi módon oszlottak meg a meghívások: Szovjetunió 2, Lengyelország 1, Csehszlovákia 2, NDK 1, Románia 2, Bulgária 1 és Jugoszlávia 1 fő. A keretszámokon — az élet hozta lehetőségek nyomására — a későbbiekben történtek módosulások. írásban ugyan nem rögzített, de félig hivatalosan is bevallott cél volt, hogy a szomszédos országok területéről lehetőleg magyar anyanyelvű művészek érkezzenek. A telep az eredeti elképzelések szerint csak a szocialista országokból fogad művészeket, ettől függetlenül azonban, különböző megfontolások alapján, egy-két kapitalista országból származó művész is részt vett a telepen. Ez utóbbiak megjelenése azonban nem volt rendszeres. A művésztelep szervező bizottsága 1970 decemberében ülést tartott, ott döntöttek arról, hogy az eddigi 40 000 Ft-os költségvetést kétszeresére emelik, amelyet meghoszszabbítása is indokolt. A szervezést a korábbiaknál igényesebb célkitűzésekkel kezdték. Gondosabban készítették elő a művészek meghívását, a programokat, az elhelyezést, a technikai és tárgyi feltételek kialakítását. A kolónia áttelepült a középiskolai kollégiumba, ahol a működés feltételei a festők számára sokkal jobbak voltak. A szobrászoknak már kevésbé. A felújítási munkálatok miatt ugyanis az épületben nem kaphattak helyet, s így csak az udvaron, illetve egy másik épületben dolgozhattak. A telep összesen 24 helyiségben működött, 13 művész számára külön műtermet is berendeztek. A munkában —- amely 1971. július 4-től augusztus 5-ig tartott, 28 alkotó vett részt. Közülük 9-en voltak külföldiek, s 6 szocialista országból érkeztek. Összetételük rendkívül tarka, s szinte a képzőművészet valamennyi műfaját képviselték. Dolgozott itt festő, grafikus, szobrász, fémműves, textil- és intarziaművész, keramikus, fotó- és díszítő iparművész. A telep kulturális programjáról megállapíthatjuk, hogy több előadás elmaradt, helyette az ország különböző tájaira szerveztek kirándulásokat. Ezek sikere alapján alakult ki az a meggyőződés — amely máig élő hagyomány —, hogy a környék és a tágabb régió megismerése a telep szerves programját képezi. Külön kell szólnunk a város lakosságával kialakult kapcsolatról, amely ugyan mindig élénk és jó volt, de a nemzetközivé nyilvánítás óta ez még inkább elmélyült. Jártak a szimpozion tagjai a Béke Tsz cserépüzemében, de sok segítséget nyújtott a Faipari, a Városgazdálkodási Vállalat, a Téglagyár, az Építő Ktsz és a TÖVÁLL. A művészek többször találkoztak a város vezetőivel is. A zárókiállításra a felújított Hajdúsági Múzeumban került sor, ahol 80 műalkotást mutattak be. Öten kapták meg a Káplár Miklós-Emlékérem bronz fokozatát: Tadeus Malachowsky, Bényi Árpád, Madarász Gyula, Nagy Sándor, Paulovics László és kiadtak egy különdíjat is Nagy Jánosnak. A kiállítás bizonyította, hogy legmagasabb szinten továbbra is a festők és szobrászok alkottak. Az első igazán népes nemzetközi mezőny munkái a zárókiállításon azt jelezték, hogy humanista eszmények jegyében dolgozó, a valóság művészi megismerését és megjelenítését vállaló közösség volt együtt. Jó, sőt maradandó értékű alkotások készültek egy hónap alatt: Bényi Árpád, Hans Hattop, Madarász Gyula, Tadeus Malachowsky, Paulovics László, Gheorghe Olariu, Torok Sándor festményei, Nagy Sándor, Papi Lajos, Nagy János, Nagy István, Váró Márton és Gádor Magda szobrai érdemeltek különös figyelmet. A különböző felfogású mesterek képei, grafikái és plasztikai munkái —• műfaji, különbözőségük ellenére általánosan hasznosítható, termékeny tapasztalatok forrá22