Lázár Imre – Nyakas Miklós: A Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep húsz éve 1964-1983 / Hajdúsági Közlemények 12. (Hajdúböszörmény, 1983)

Tartalom

Az alkotási folyamat nyomonkövetése, a műhelymunka köznapi gondjaiba való bepillantás, a szelektáló, kiemelő tevékenység, művekről történő beszélgetések, eszmecserék jótékonyan befolyásolták a fejlődni, tanulni vágyókat, a szakmai fogások elsajátítására érkezőket. Példa és vonzerő volt a művészek jelenléte, segítő, korrigáló, iránytmutató munkája, s a közös élményekből megformált képek mindazok számára, akik magukban művészi ambíciókat tápláltak. S értékelést érdemel az általuk rajzolt, festett, metszett munkákban a kifejezésre jutó élmény, a gyarapodó szakmai ismeret, tájékozottság, az itt-ott már megnyilatkozó, bontakozó művészi képesség. A hivatásos művészek a közösségtől további inspirációkat kaptak. Az alkotó tevékenység és a vizuális kultúra általános fejlesztését is célzó továbbképzési formák időben is egybeeső felkarolása jelzi, hogy az irányítók felismerték a mozgalom színvonala emelésének pedagógiai, művészeti és társadalmi szükségletét. Ugyanakkor belátták, hogy a telep kettős céljának teljesítése, gyakorlati megvalósítása csak átmeneti lehet. Szükséges volt a tényleges alkotás és a továbbképzést szolgáló műhely különválasztása. Ennek törvényszerűen be kellett következnie! A záró kiállítások egyenetlensége, gyengébb színvonala csak következmény volt, a programokban, a feltételekben, az időkeretek megválasztásában és beosztásában mást igényeltek az alkotók és mást a továbbképzők. Míg a hivatásos művészek az alkotó munkára koncentráltak, ehhez gyűjtöttek élményeket, irányzatokkal, művészi törekvésekkel, módszerekkel és eszközökkel ismerkedtek, addig az amatőrök a találkozóktól a szakmai ismereteik bővítését, a kifejező készségek gyarapodását, művészi ambícióik megerősítését és iránymutatást vártak. E kettősség megszüntetése, a jobb, hatékonyabb és célravezetőbb munka szükségképpen követelte meg a telep tagságának szervezeti szétválasztását, s az amatőrök kiválása után az alkotóműhely helyének és szerepének újrafogalmazását. Tehát az 1967-es esztendő egyben a művésztelep amatőr korszakának a záróesztendeje is. A tapasztalatok bizonyították, hogy nem volt szerencsés az alkotóművészek, szakkörvezetők és köri tagok egy műhelybe való tömörítése, illetve az sem, hogy a művésztelepet több szerv tartotta fenn. 1968-tól a működés feltételei alapvetően megváltoztak ! A hivatásos alkotók telepe A művésztelep fenntartásának költségeit — kizárólag alkotóművészek számára — az 1968-as évtől egyedül Hajdúböszörmény város tanácsa vállalta. Igaz ugyan, hogy a telep tagság ebben az időben még nem volt a képzőművészeti alaptagsághoz kötve, részt vettek olyanok is, akiknek teljesítményét a tanács színvonalasnak ítélte. Sajnos az újjászervezési munkák elhúzódása miatt az előkészítés ez évben későn indult meg, s így a városnak le kellett mondani több olyan művész fogadásáról, akiket pedig szívesen láttak volna vendégül a telepen. A korábbi meghívások túlméretezett számát felére csökkentették, s eleinte csak 20 fő fogadására gondoltak. Azonban ez sem verbuválódott össze, amelynek okát, mint már említettük, szervezésbeli hiányosságokban kell keresni. Az első, hivatásos művészek számára tervezett nyári időszakon a következő alkotók vettek részt: Bíró Ferenc, Bíró László, Bényi Árpád, Egerházi Imre, Józsa János, Huszár István, K. 14