Lázár Imre – Nyakas Miklós: A Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep húsz éve 1964-1983 / Hajdúsági Közlemények 12. (Hajdúböszörmény, 1983)

Tartalom

Herpai Katalin, Madarász Gyula, Madarász Gyuláné, Maghy Zoltán, Papi Lajos, Pál Gyula, Prim Zoltán, Soltész Albert, Szilágyi Elek és Szokolai Sándor. A személyek kiválasztásánál a városi tanács kikérte a Hajdú-Bihar megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztályának véleményét is. A telep vonzóerejének növelésére, rangjának, tekintélyének emelésére Hajdúböszörmény Tanácsa a telep hivatásossá nyilvánításával egy időben Káplár Miklós-emlékérmet és képzőművészeti díjat alapított. A rendelet részletesebb ismertetése azért fontos, mert ez máig is a művésztelep legrangosabb kitüntetésének okmánya, még akkor is, ha számos pontja azóta módosult. Az alapító okirat szerint a díj kezelésével és az odaítélés végrehajtásával a Városi Tanács a mindenkori művelődésügyi osztályvezetőt bízza meg. Az osztályvezetőt döntésében hivatalos zsűri segíti. Az emlékérem és a díj alapításának célja, hogy szolgálja Hajdúböszörmény város képzőművészeti hagyományainak ápolását és a képzőművészeti életének fejlesztését. A díjat a telep fennálltáig évente lehetőleg egyszer, a Hajdúsági Művésztelep zárókiállításán kell kiadni. Ettől függetlenül úgy döntöttek, hogy 1968-tól évenként annyi bronzérmet osszanak ki, ahányat az elbírálással megbízott zsűri indokoltnak talál. Minden ötödik évben ezüst, és minden tizedik évben aranyérem kiosztására született döntés. A bronzéremmel legfeljebb 2500, az ezüsttel 5000, és az aranyéremmel 10 000 Ft díjazás jár. Az érmek kiadásában, illetve visszatartásában, az összegeknek az összevonásában, illetve szétosztásában a megbízott zsűri mindenkor belátása szerint járhat el. A Városi Tanács fenntartotta magának azt a jogot, hogy megszabja az emlékérem és a díj odaítélésének főbb elveit, s azt, hogy a mindenkori zsűri összetételére javaslatot tegyen. Ezek az alapelvek a következők voltak : — egy vagy több olyan műalkotás, amely magas művészi színvonalat képvisel; — olyan mű, amely reprezentálja a Hajdúsági Művésztelepet, ott készült, vagy ottani előmunkálatokat fejez be; — olyan alkotás, amelynek készítője korábban legalább egy alkalommal részt vett a művésztelepen, s hozzájárult mindenkori törekvéseinek megvalósításához, gazdagította annak jó hírét. Végül az alapító okirat arra kérte a Káplár Miklós-emlékéremmel és -díjjal jutalmazottakat, hogy egy-egy művüket ajánlják fel Hajdúböszörmény város képzőművészeti közgyűjteménye javára. Ez a kérés lett a kiinduló pontja a későbbiekben annak az általánossá váló gyakorlatnak, hogy a telepen részt vevő művészek — tehát nemcsak a díjazottak — egy-egy alkotásukat Hajdúböszörmény városának ajánlják fel. A Hajdúsági Művésztelep vezetésével a Városi Tanács Székelyhídi Ágoston gimnáziumi tanárt bízta meg. Az 1968-as esztendő művésztelepének programja gyökeresen különbözött az előző évekétől. Tekintettel arra, hogy a telep ettől az évtől kizárólag csak alkotó művészeket hívott meg és fogadott, feladatát és programját is ehhez igazították, amely a művészek számára teljes alkotói szabadságot, kötetlen munkalehetőséget és életmódot biztosított. Csak egészen tág követelményeket szabtak meg, mint pl. az állampolgári kötelességek betartása, a szocialista erkölcs normáinak figyelembevétele, a szocialista és haladó művészet elveinek és gyakorlatának vállalása. A program kiemelkedő eseménye volt Sánta Ferenc szerzői estje, de hangzottak el néprajzi és esztétikai előadások is. Közös kirándulást szerveztek a Hortobágyra, látogatáson és bemutatón vettek részt a Textilfeldolgozó Vállalat klubjában. A telep 1968-ban július 14-től augusztus 3-ig tartott, s zárókiállítással ért véget, amelyet a városi művelődési központban rendeztek, amelynek megszervezése a Művésztelep kollektívájának érdeme volt. A költségvetés ebben az évben 18 500 forintot tett ki. A helyet továbbra is az 5. sz. általános iskola biztosította. 15