Lázár Imre – Nyakas Miklós: A Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep húsz éve 1964-1983 / Hajdúsági Közlemények 12. (Hajdúböszörmény, 1983)

Tartalom

a múltban is éltek jelentős képzőművészek, akik maguknak hírnevet, a városnak pedig elismerést szereztek. A közvetlen célt az a gondolat határozta meg, hogy a városban élő, innen elszármazott, s itt egyszer már kiállított festők, szobrászok részére alkotási lehetőséget biztosítsanak. A fentieken túl azonban minden érdeklődő művészt szívesen látnak — hangzott a tervezet—, már csak azért is, hogy a kolónia ily módon jobban bekerüljön a képzőművészeti élet országos vérkeringésébe. A művésztelep megnyitóján hármas célt jelöltek meg : — a realista hagyományok folytatását várják a Király, Káplár, Kampier, Pálnagy örökébe lépőktől, mert a hely szelleme, hagyományai, a közös élmények és munka, az eszmecserék a jelen mestereit is gazdagítják ; — a fiatalok számára pedig okulást, példát, szellemi épülést jelentenek; — a Hajdúböszörményben kiállító művészek táborát bővíteni kell ahhoz, hogy a lakosság igényeit kielégítsék és ízlését formálják. Az első év kezdeti nehézségeinek leküzdésében komoly segítséget nyújtott a budapesti Zilahy György és Szlávik Lajos festőművészek és Bíró Lajos festőművész, a HajdúBihar megyei szakkörvezetők irányítója. Az ő tevékenységük nyomja rá a bélyegét a telep kezdeti éveinek szellemi arculatára. Zilahy György műveit szimbólumgazdagság és konstruktív, dekoratív komponálási mód jellemzi. Míg Bíró Lajos erős expresszivitása ellenére is megmarad ábrázolóművésznek, addig Szlávik Lajos piktúrájában a színgazdagság párosul lírai hangulatú elemekkel. Az első év programja tájékozódó, ismerkedő; élménygyűjtő utak a város környékére; művészeti viták a stílusirányzatokról, a XX. századi modern festészet problémáiról, előadás az impresszionizmusról stb. A telepen nemcsak alkotómunka, hanem tanulás is folyik. így a program is félig amatőr, félig hivatásos jellegű volt. A művésztelep első helye a városi művelődési központ volt, azért, mert a középiskolai kollégiumot a SZOT gyermeküdültetés céljaira már igénybe vette, s a közös munka 1964. július 27-től augusztus 9-ig tartott. A helyi szervezés és lebonyolítás Hajdú Endre művelődési ház igazgató és Szabó László politikai munkatárs nevéhez fűződött. A Városi Tanácsnak nagy gondot okozott az elszállásolás, étkeztetés, illetve ezekre a kellő pénzügyi fedezet előteremtése. A telep tagjai részére ingyenes szállást és napi háromszori étkezést biztosított, fedezte a kirándulások költségeit is. A résztvevők jelképes összeggel — személyenként 50 Ft-tal — járultak hozzá a fenntartáshoz. A költségvetés 10 000 Ft-ot tett ki. A pénzügyi fedezet biztosítása azonban jogi nehézségekbe is üközött, amit végül a Városi Tanács rugalmasan megoldott. A pénzügyi vitában a debreceniek azt az álláspontot képviselték, hogy a város ne csináljon külön művésztelepet, hanem az arra érdemeseket — költségtérítés mellett — küldje a tiszacsegei amatőrtelepre. A város vezetése azonban az önálló kolónia mellett döntött. A meghívott művészek közül az első nyári kurzusra: Józsa János (Debrecen), Veress Géza (Debrecen), Egerházi Imre (Debrecen), Soltész Albert (Nyíregyháza), Pál Gyula (Nyíregyháza), Berecz János (Nyíregyháza), Szilágyi Elek (Eger), Bényi Árpád (Berettyóújfalu), Madarász Gyula (Hajdúnánás), Maghy Zoltán (Hajdúböszörmény), Bíró Ferenc (Hajdúböszörmény), Pálnagy Balázs (Hajdúböszörmény), Oláh Imre (Hajdúböszörmény), Szolnoki Győző (Hajdúböszörmény), Rompai Antalné (Hajdúböszörmény), Varga Miklós (Hajdúböszörmény), Szabó László (Hajdúböszörmény), Hajdú Endre (Hajdúböszörmény) és Szegedi Imre (Hajdúböszörmény) jött el. Ez a névsor arról győz meg 10