Nyakas Miklós: Hajdú vármegye létrejötte / Hajdúsági Közlemények 11. (Hajdúböszörmény, 1983)
Tartalom
tájt átvevő Kábo/d Gusztáv most már kendőzetlenül megírhatta: 16 9 „A megyei székhelyet illetőleg a történelmi jog természetesen mi mellettünk szól. Ez azonban most már csak egy szép emlék, amilyen szép emlék a kutyabőrre pingált nemesi levél, melyre azonban senki nem ad semmit; egy letűnt ábránd, amelyért igazán csak a hiszékeny lelkek tudnak lelkesedni, esetleg még küzdeni is." Bár a vármegyei pótadó ügyében a cikkíró még mindig igazságtalanságot emlegetett, ezt most már ténylegesen nem többnek, csak duzzogásnak minősíthetjük. Hajdú vármegye törvényhatósági bizottsága 1911. május 15-én, Domahídy Elemér főispán elnöklete alatt tartotta utolsó ülését régi helyén, az egykori Fehér Ló épületében. Dávidházy Sándor tiszteletbeli főjegyző ismertette az új megyeház építésének, a régi lebontásának, illetve a felveendő kölcsönöknek az ügyét. Közölte, hogy a bontásra, illetve az építésre pályázatot írtak ki, amelyen az összes munkákra három, az egyes részmunkákra pedig tizennyolc pályázott. A legkedvezőbb ajánlatot a Grünwald-cég és a Schiffer testvérek tették 664 603 korona és 90 fillér értékben. A tervezés költsége negyvenezer korona volt, s ez az összeg a berendezéssel és az ideiglenes elhelyezéssel együtt összesen 220 000 koronára emelkedett. Az új vármegyei székház belekerülési végösszege 835 705 koronát és 4 fillért tett ki. Az állandó választmány javaslatára a költségek fedezésére 800 000 korona kölcsön felvételét határozták el. A legkedvezőbb ajánlatot a Magyar Jelzálog- és Hitelbank tette, ugyanis 96,25 százalékos árfolyam mellett 5,25 százalékos kamatlábat ajánlott fel. így tehát a megye 770 000 korona készpénzt kapott, s az építésre ezzel együtt összesen 821 000 korona állott rendelkezésre. Az évi törlesztés 42 000 korona volt, s erre a célra 43 323 korona fedezetet tudtak biztosítani. A Belügyminisztérium évi 7500 korona segélyt biztosított, s azonkívül megengedte, hogy a katonai beszállásolás és a kerületi székház jövedelmét, valamint a betegápolási alapot az építési alaphoz csatolják. A költségek döntő hányadát tehát az évi kétszázalékos vármegyei pótadóból kívánták fedezni. A régi székház lebontását és hasznosítását szintén pályázat útján ítélték oda a legtöbbet ígérőnek. A legkedvezőbb ajánlatot László András és Brün Zsigmond tette, akik az egész épületért összesen 21 175 koronát ígértek. Az ajánlatot vita nélkül elfogadták. Végezetül a főispán meleg szavakkal emlékeztette a törvényhatósági bizottságot arra, hogy ebben a régi, nevezetes, másfél százados múltra visszatekintő épületben alakult meg Hajdú megye, itt élte le gyerekkorát. Gondoljanak erre most, amikor a lélekharang megkondult felette. Közölte azt is, hogy az építkezés idejére a megyegyűléseket a debreceni tanács jóvoltából a városháza közgyűlési termében tartják. Az építkezés mai szemmel nézve szinte szokatlan gyorsasággal fejeződött be, s azt 1912 őszén már át is adták a használatnak. Pedig nem ez volt az egyetlen, 169. Hajdúböszörményi Hírlap. 1911. ápr. 28. 1. Böszörmény és a vármegye. 1 1
