Nyakas Miklós: Hajdú vármegye létrejötte / Hajdúsági Közlemények 11. (Hajdúböszörmény, 1983)
Tartalom
eleget tud tenni. 9 8 Miskolczy i8n-ben született Mezőtelegden régi, híres középnemesi család gyermekeként, tehát Tisza Kálmán szűkebb pátriájából, Biharból származott. Iskoláinak egy részét Nagyváradon végezte, a jogot pedig Debrecenben. 1837 áprilisában már Bihar vármegye első aljegyzője, 1845-ben pedig főjegyzője. A forradalom és szabadságharc alatt először szintén a főjegyzői tisztet töltötte be, majd pedig a vármegye másodalispánja lett, s ezt a tisztet az orosz hadak Nagyváradra történt bevonulásáig viselte. Ekkor családi birtokára, Álmosdra vonult vissza, s elutasított magától minden közhivatalt, s egyedül az érmelléki református egyházmegyében volt hajlandó tevékenykedni. Mint ismeretes, az önkényuralom bukásakor, az 1860-as októberi diploma kihirdetésekor helyreállították a vármegyei autonómiát, s ekkor Miskolczyt Bihar vármegye első alispánjává választották. A Schmering-provizórium idején tisztjéről lemondott, s újra családi birtokára vonult vissza. Deák Ferenc húsvéti cikke után, az országgyűlés összehívásakor a székelyhídi kerületben (Bihar m.) egyhangúlag országgyűlési képviselőnek választották. A kiegyezés után ismét Bihar vármegye első alispáni tisztét töltötte be egészen 1872-ig. 1875-ben Tisza Kálmán — ekkor már miniszterelnök és belügyminiszter — kinevezte Közép-Szolnok és Kraszna vármegyék, illetve Zilah szabad királyi város főispánjává. Ekkor Szilágysomlyón lakott, Kraszna megye székhelyén, s innen költözött 1876 augusztusában Debrecenbe. Hajdú megye főispáni állását 1883 májusáig töltötte be, amikor látása hirtelen annyira megromlott, hogy kérnie kellett hivatalából a felmentését. Megvakulva ismét álmosdi birtokára vonult vissza, s ott élt haláláig. Rendkívül gazdag politikai tapasztalatokkal rendelkezett tehát, hiszen személyes élményei voltak a reformkor politikai küzdelmeiről, a szabadságharcról, a Habsburg-önkény évtizedeiről és a kiegyezést követő politikai életről is. A hatvanöt esztendős politikusnak erre nagy szüksége is volt. A rábízott feladat ugyanis határozottan kényes természetűnek mondható, hiszen korántsem volt lényegtelen, hogyan tudja összeegyeztetni a sértett és különben is megosztott volt hajdúkerületi tisztikar érdekeit a szabolcsi és bihari részek hangadóinak véleményével s nem utolsósorban Debrecen városáéval, amely ugyan a megyének székhelyet adott, de amely szabad királyi városi rangját megőrizve, nem tartozott a megye fennhatósága alá. Némi túlzással azt mondhatjuk, hogy a két törvényhatóság között szinte az egyetlen politikai kapcsolat a közös főispán személye volt. Miskolczy beiktatási beszédében hangoztatta is, hogy „ösmeretlen ... az igen tisztelt megyei bizottság körében", s éppen ezért alkalmas arra, hogy a regionális és csoportérdekeken felülemelkedjen. Szerzett érdemek, atyafiságos vagy baráti összeköttetések nem befolyásolják, s bár jó kapcsolatok kiépítésére törekszik, 98. Életrajzi adatai: MÓRICZ PAL: A magyar országgyűlési pártok küzdelmei a koronázástól a Deák és balközép pártok egybeolvadásáig (1867—1875). Bp., 1892. 1— II. k. I. k. 86 — 93. Lásd még: Hajdú vármegye és Debrecen sz. kir. város i. m. 116. A vármegye alakulásakor közölt életrajza: Debreczeni Ellenőr. 1876. szept. 4. 1 1
