Nyakas Miklós: Hajdú vármegye létrejötte / Hajdúsági Közlemények 11. (Hajdúböszörmény, 1983)
Tartalom
egyedül a „törvényt s igazságot" tartja szem előtt, s azt, hogy megbízatásának becsületesen eleget tehessen. A helyzet bonyolultságával tisztában volt és kendőzetlenül tárta fel a nehézségeket; „a rendezés, ... az aránytalan elemekből alkotandó gép összeállítása, annak a kitűzött munka jól végezésére alkalmassá tétele oly feladatot képez, melynek megoldásához tehetségem parányiságát s hajlott korommal együtt járó gyengeségemet jól ismerve, önmagamtól alig mertem volna vállalkozni". Erre — mondotta — csak a királyi parancs és belügyminiszter kifejezett óhajtása vette rá. Nyilván őszintén gondolhatta, amikor hangoztatta, hogy „tagadhatatlanul fontos és nehézkes munka vár reánk", de ezen az úton végig kell menni, mert a törvényes intézkedések végrehajtásával az új megye hazánk „nemcsak legmagyarabb mintaszerű megyéje, de egyik legerősebb bástyája is" lehet." A regionális érdekellentétek meglétén túl számításba kellett vennie a kormánypárt és a negyvennyolcasok véleményét is, hiszen mint láthattuk, a megyerendezést erőteljes pártpolitikai küzdelem is kísérte. Az ellentétek — tulajdonképpen a kormány centralizáló irányvonala és az ellenzék municipialista felfogásának az összeütközése — bár kétségtelenül módosult formában, de a megyerendezés után is hatottak. A Debreczeni TLllenör — a Szabadelvű Párt lapja —, amely korábban az új megye létrehozásának legfőbb harcosa volt, természetesen örömmel üdvözölte a fejleményeket. „Bízunk Hajdú megye jövő felvirágzásában s az egymás iránt érzett barátság, testvériség megszilárdulásában" — ütötte meg az újság az alaphangot. A lap — miután méltatta az egész országra kiterjedő rendezést — megállapította, hogy az már nagyon időszerű volt, s nem mulasztotta el, hogy ezúttal is ne támadja a negyvennyolcasok által képviselt municipialista felfogást. Közigazgatásunk „ázsiai állapota példabeszéd volt Magyarország határai között. Úton útfélen panaszkodtak a csiga gyorsasággal haladó önkormányzatra, a megyei klikk graszálására, kegyelméből bedugott tisztikar tunyaságára és tehetetlenségére". 10 0 A Debreczen — a negyvennyolcasok lapja — ezzel szemben az alakuló gyűlésről tényszerű leírást adott ugyan, megjegyzést azonban nem fűzött hozzá. 10 1 Az újság 1876 októberében cikket jelentetett meg, amelyben kifejtette, hogy szerinte a közvélemény mit vár elsősorban a megyék kikerekítésétől. Azt — írja —, hogy főként a pénzügyi fegyelem szilárdul meg, s megszűnik „a rokonok csoportosulása, kölcsönös fedezgetés, tekervényes sok rókalyuk, indignatio, .. . bosszúság, mérges szóváltás". 10 2 Az újjászervezett közigazgatástól tehát elsősorban azt várná, hogy az, szabályos költségvetést készítve és hathatós ellenőrzéstől tartva, a köz99. HBmL IV. B. 902. a. 1. 1876. szept. 4. 4. 1. 100. Debreczeni Ellenőr. 1876. szept. 4. 1. 101. Debreczen. 1876. szept. 4. 2. és 1876. szept. 5.1. 102. Debreczen. 1876. okt. 12. 1. 1 1
