Nyakas Miklós: Hajdú vármegye létrejötte / Hajdúsági Közlemények 11. (Hajdúböszörmény, 1983)
Tartalom
„Óhajtandó, . .. hogy Debreczen megyei székhely legyen ... de midőn ezt akarjuk, ne legyünk olyan önzők (hogy) más megyék és törvényhatóságok romjain igyekezzünk fölemelkedni. Mi részünkről egyáltalán nem kívánjuk, hogy például a Hajdúkerület elveszítse akár önállóságát, akár eddigi helyi központját, H. Böszörményt" — olvashatjuk a lapban. A debreceni negyvennyolcasok érvelése szerint a Hajdúkerület inkább terjeszkedésre, mint „megcsonkításra és beosztására tarthat igényt. 5 3 A vita tehát elkerülhetetlen volt, s az hamarosan teljes mélységben ki is bontakozott. Az érvek lényegében véve változatlanok maradtak, illetve a Debreczeni ILllenör részéről annyiban bővültek, amennyiben rámutattak arra, hogy a térségben két külön vármegye felállításának a gondolata nem egyéb merő illúziónál, az teljességgel kivihetetlen és életképtelen ötlet. 5 4 A helyzet tehát erős pártpolitikai töltetet nyert, s részét képezte a helybeli balközép, illetve Szabadelvű Párt és a negyvennyolcasok vetélkedésének, amelynek természetesen megvoltak a maga országos vetületei is. A fent elmondottakat jól egészíti ki az a jelenség, hogy a Hajdúkerület lassanként kibontakozó és egyre inkább erősödő belső ellenzéke a balközép, majd pedig a Szabadelvű Párt irányába tett lépéseket. így például Hajdúszoboszlón erős Szabadelvű Párt alakult, de létrejött az Hajdúnánáson, sőt magában Hajdúböszörményben is, ahol ráadásul az 1875-ös választásokon megbuktatták azt a Gaál Mihályt, aki nemcsak a helyi negyvennyolcasok vezéralakja volt, hanem a Hajdúkerület törvényhatósági létének egyik fő védelmezője is. 5 5 Ráadásul Debrecennek nagy hatású patrónusa is akadt magának Tisza Kálmánnak a személyében, aki több ízben is volt a város országgyűlési képviselője. 56 Akkor is ezt a szerepkört töltötte be, amikor az országgyűlésben a Debrecen székhelyű Hajdú megyével kapcsolatban az érdemi kérdések eldőltek, s aki ekkor nemcsak a cívisváros országgyűlési képviselője volt, hanem Magyarország miniszterelnöke és egyben belügyminisztere is. Debrecen vezetőiben 1874 nyarán — az országgyűlés szünetében — kétely merült fel avval kapcsolatban, vajon minden szempontból előnyös lesz-e a városra nézve, hogy megyei székhellyé lép elő. Joggal vélekedtek úgy, fennállhat a lehetősége annak, hogy a megyei vezetés esetleg hátrányosan érintheti a város különleges érdekeit. Ezért azt az álláspontot alakították ki, hogy Debrecen legyen ugyan 53. Debreczen. 1874. szept. 5. 54. Az újságnak ebben természetesen igaza volt, amit a későbbi fejlemények is egyértelműen igazoltak. 55. Debreczeni Ellenőr. 1875. júl. 6. Erre bővebben: FEHÉR ANDRAS: A város politikai élete. 1867—1944. (Hajdúböszörmény története. / Szerk. SZENDREY ISTVAN.) Debrecen, 1973. 189. s köv. A fejlemények azonban némileg másként festenek, ha tudjuk, hogy a szabadelvűek jelöltje csak hajszál híján győzött, s ráadásul a Hajdúkerület fenntartásának jelszavával. 56. Hajdú vármegye és Debrecen sz. kir. város (szerk. CSOBAN ENDRE). Bp., 1940. 78. Tisza egyébként a pártfúzió óta Debrecenben népszerűségéből sokat vesztett, s az 1878-as választásokon meg is bukott. 1 1
