Nyakas Miklós: Hajdú vármegye létrejötte / Hajdúsági Közlemények 11. (Hajdúböszörmény, 1983)
Tartalom
tényleges fenntartása mellett a közbeeső helységekkel együttesen elegendő kiterjedés, lakosságszám és közlekedési eszközökkel rendelkezik. E vármegye állana a Hajdúkerület mellett Szabolcs és Bihar megye közel fekvő területrészeiből, középen Debreczennel mint székhellyel". Az újság fel is sorolta mindazon községeket, melyeket a tervbe vett új, Debrecen-központú megye számára a hajdúvárosokon kívül számításba vett. A Hajdúkerület hasonló jellegű tervezetétől a legnagyobb eltérés abban állott, hogy lényegesen több bihari községet szerettek volna az új megye határai között látni, ellenben Szabolcs megyét — a hajdúkerületiek tervétől eltérően — jobban óhajtották kímélni. A tényleges rendezéskor azonban a Szabolcs megyei Polgár és a bihari községek nagyobb része nem került az új Hajdú megyéhez. Természetesen a debreceni negyvennyolcas pártnak is állást kellett foglalnia a rendezés kérdésében, amely hamarosan meglehetősen kellemetlen helyzetet is teremtett. Lapjuk, a Debreczen, a balközép orgánumát, a Debreczeni 'Ellenőrt is megelőzve nyúlt e kényes problémakörhöz, s az ellenzék általános hangvételének megfelelően támadta Szapáry rendezési t ervét és a kormány politikáját általában. Nem lehet minden rend és összefüggés nélkül „keresztül-kasul gázolni a haza földjét" — írta. Debrecen város regionális szerepkörének védelmét, sőt bővítését ők is elengedhetetlenül fontosnak tartották. Úgy ítélték meg a helyzetet, hogyha megvalósul a kormány által készített rendezési terv, Debrecen elveszítené eddigi jelentőségét, piacát, kereskedelmét és iparát. Helyét Nyíregyháza és Karcag foglalná el ! Ezért azt az álláspontot vallották, hogy tekintettel „Debreczen város múltjára, jelenére, alakítsanak a Debreczent környező s érdekeinél fogva Debreczenre utalt községekből Debreczen megye név alatt egy új megyét". 5 1 A lap további részletekbe egyelőre nem bocsátkozott. Ezt kihasználva a balközép kísérletet tett arra, hogy a debreceni negyvennyolcasokat — legalábbis a regionális érdekek szintjén — megnyerje. Lapjuk — a Debreczeni Ellenőr — úgy tett, mintha az említett két vármegye között lényegeskülönbség nem is létezne, s ezért szövetséget ajánlott fel. „Óhajtjuk, hogy a debreczeni sajtó képviselői pártkülönbség nélkül s egymással kezet fogva tegyenek meg mindent az eszme megvalósítására. E kérdésben nem ismerünk pártkülönbséget" — írták. 5 2 Hamarosan kiderült azonban, hogy erről szó sem lehet. Mind a ketten két különböző vármegyére gondoltak, s az érdekek csupán annyiban egyeztek, amennyiben Debrecen városának egyetemes érdekeit is szem előtt tartották. Amíg a Debreczen/ Ellenőr a város hivatalos vezetésének az álláspontját vallotta, s az új megye határain belül akarta látni a hajdúvárosokat is, addig a Debreczen azt hirdette, hogy méltányolni kell a Hajdúkerület hivatalos álláspontját, s ezért a Hajdúkerületet megnagyobbítva kell meghagyni eddigi törvényhatósági állásában. 51. Debreczen. 1874. febr. 16. 52. Debreczeni Ellenőr. 1874. júl. 23. 1 1
