Nyakas Miklós: Hajdú vármegye létrejötte / Hajdúsági Közlemények 11. (Hajdúböszörmény, 1983)
Tartalom
kerületéről és nem utolsósorban a Hajdúkerületről, amelyről jól tudjuk, hogy a mindössze hat várost magában foglaló törvényhatóság három, egymással nem érintkező darabból állott. 2 6 Mindehhez hozzá kell még számítanunk, hogy a földrajzilag összefüggő törvényhatóságok területe is hihetetlenül szabálytalan volt, hiszen azok a feudalizmus századaiban alakultak ki, s így nem vették, nem is vehették figyelembe sem a geográfiai, sem pedig a modern közlekedési viszonyokat. A bajokat mintegy betetézte közigazgatási rendszerünknek az a rossz, célszerűtlen elrendezése, amely azt eredményezte, hogy a törvényhatósági beosztás nem egyezett az állami hivatalok területi beosztásával, nevezetesen a törvénykezési, a pénzügyi, a közmunkaügyi és a hadkiegészítési beosztással. A kilencvenkét territoriális és a hatvanhét városi törvényhatóság területén 1867 és 1873 között százhat törvényszék, tizenhét pénzügy-igazgatóság, harmincnégy államépítészeti mérnökség és negyvenegy hadkiegészítő parancsnokság működött. A számadatokból is nyilvánvaló, hogy gyakran előfordult az az eset, hogy a lakosság hivatalos teendőit nemcsak hogy egy központban nem végezhette el, hanem gyakran volt kénytelen idegen vármegyéket is felkeresni. 2 7 Végezetül az egyes vármegyék között óriási eltérések mutatkoztak mind a terület nagyságában, mind pedig a lakosság számarányát illetően. 1873 táján egy átlagos nagyságú vármegye területe 3380 négyzetkilométert tett volna ki, ilyen azonban csak kivételképpen akadt. A legnagyobbnak — Bihar vármegyének — a területe 10 790 négyzetkilométer volt, míg a legkisebbé — Torna vármegyéé — 562. Ugyanakkor a gyakorlatilag szintén törvényhatósági joggal rendelkező Aranyos-szék területe viszont mindössze 337 négyzetkilométert tett ki! Aranyosszék területe tehát nem érte el egy-egy Bihar vármegyei szolgabírói járás területét sem. Mindez természetesen együtt járt az adott törvényhatóság teherviselőadózó képességével is, amelynek pedig a megyei közigazgatás kiépítésénél igen nagy fontosságot tulajdonítottak. 2 8 A magyar törvényhozás — részben a feudalizmus kései századainak tapasztalata alapján is — úgy döntött, hogy megszünteti azt a Habsburg-abszolutizmus évtizedeiben kialakult gyakorlatot, amely az egyes közigazgatási egységek fenntartását államsegéllyel oldotta meg. Ennek megfelelően az 1870. évi 42. törvénycikk második paragrafusa kimondta, hogy az önkormányzat és a közigazgatás költségeinek nagyságáról az illető törvényhatóságok maguk döntenek, de egyben kö26. Uo. 27. Uo. 28. Uo. 91 — 93. Ráadásul a járásoknak állandó székhelyeik nem voltak, s éppen ezért a tisztviselőkkel szemben a székhelyen lakás kötelezettsége sem állhatott fenn. 11
