Nyakas Miklós: Hajdú vármegye létrejötte / Hajdúsági Közlemények 11. (Hajdúböszörmény, 1983)
Tartalom
telesek gondoskodni azok előteremtéséről is. Ezt legnagyobb részben a törvényhatósági háziadóból kellett volna fedezni. 2 9 Ezt a törvényt azonban nem lehetett keresztülvinni, elsősorban azért, mert az egyes törvényhatóságok között óriási területbeli, népességi és ennek megfelelően gazdasági eltérések mutatkoztak, s így a modernizálódó közigazgatás dráguló költségeinek fedezésére a kisebbek egyszerűen nem voltak képesek. így tehát nem maradt más hátra, mint ezeket államsegélyben részesíteni, amelyet rendszerint a kivetett állami egyenes adó részleges átengedésével biztosítottak. A kisebb törvényhatóságok e célra az állami egyenes adó hetven-nyolcvan százalékát kapták meg, Aranyos-szék pedig egyenesen annak kilencvenhárom százalékát. 3 0 Az önadóztatásnak — amelyet pedig a kortársak az önkormányzati élet nélkülözhetetlen kellékének tekintettek — és a területszabályozásnak tehát nagyon szoros, döntően anyagi természetű összefüggései is voltak. A tisztán gyakorlati szempontokat figyelembe véve a helyzet tehát végül is egyszerű. Tulajdonképpen mást nem kellett volna tenni, mint a gazdaságossági számítások, a földrajzi és egyéb tényezők figyelembevételével Magyarország közigazgatási térképét újjárajzolni. Már az eddigiekben is többször utaltunk rá, de itt újra szükséges nyomatékosan kiemelnünk, hogy mindez nem csupán, sőt nem is elsőrendűen gazdaságossági kérdés volt, hanem olyan problémakör, amely a politikai összetűzések első vonalába tartozott. A Deák-, majd pedig 1875 után a Szabadelvű Párt, valamint a mindenkori parlamenti ellenzék ugyan egységesen a modern, nyugati közigazgatás megteremtését hangsúlyozta, a gyakorlati megvalósítás során azonban számos nézeteltérés merült fel közöttük. A hatalmon levők és szövetségeseik az állami centralizáció útját egyengették, velük szemben azonban a negyvennyolcasok, akiknek fő ereje pontosan abban a dzsentrirétegben rejlett, amely magáénak érezhette a régi vármegyei intézményeket, azt a municipialista álláspontot támogatta, amely a megyék széles körű önkormányzata mellett foglalt állást. Mindez természetesen végül is egyfajta kompromisszumhoz vezetett. Amint láthattuk — 1870-ben —, a megyei és törvényhatósági önkormányzatot erőteljesen megnyirbálták ugyan, de azt mégsem szüntették meg. Változatlan maradt viszont a területi beosztás, amelynek tarthatatlan voltát már láthattuk. Az Andrássy-kormány lemondása (1871. szept. 14.) után kibontakozó kormányzati és politikai válság, a Lónyay-, Szlávy-, Bittó-, illetve a Wenckheim-kormányok tevékenysége ennek tényleges megvalósítását nem is tette lehetővé. 29. A törvény végrehajtása esetén a háziadó kulcsa Bács-Bodrog vármegyék esetén az állami egyenes adó 5,7 százaléka, Pest vármegyénél 10,9 százaléka, Ugocsa vármegyénél 29,1 százaléka, Aranyosszéknél pedig 51,8 százaléka lett volna. Ez az „államra ugyan nem, de az egyes állampolgárokra feltétlenül és nagy mértékben hátrányos és igazságtalan" lett volna. EREKY I. i. m. 86. 30. Uo. 87. J9
