Nyakas Miklós: Hajdúböszörmény sajtótörténete / Hajdúsági Közlemények 10. (Hajdúböszörmény, 1982)
Tartalom
delmét kétszeresére, nyolc oldalra növelhette, a századfordulón azonban már nyolc—tíz—tizenkét oldalon jelent meg, 1909-ben pedig tíz—tizenkettő—tizennégy—tizenhat oldalon. Ez a plusz terjedelem azonban mindig a megjelent hirdetések függvényében alakult. A lap 1909. december 4-én például tizenhat oldalban jelent meg ugyan, de a 9—16. oldalt kizárólag hirdetések töltötték meg. A világháború idején a lapterjedelem visszaesett négy oldalra. Rendkívül kár, hogy a megjelent lapok példányszámát nem vagy csak esetenként tudjuk megállapítani. A Hajdúböszörmény és Vidéke 1912 márciusában például 1500 példányban jelent meg, ez év júniusában és augusztusában pedig 2000 példányban. Az bizonyosnak látszik, hogy ezt mindenképpen csúcspontnak tekinthetjük, illetve az is, hogy az átlagos példányszám 1500 körül vagy az alatt mozgott. A többi lap esetében természetesen még ennyivel sem számolhatunk. A múlt században a heti lapok évi előfizetési ára általában négy forint volt. A Hajdúböszörmény és Vidéke indulásának évében — 1891-ben — az előfizetési díjat szintén évi négy forintban, egy félévre két forintban, negyedévre egy forintban, egy hónapra pedig 35 krajcárban állapította meg. Egy-egy szám ára tíz krajcár volt. 1902-ben az évi előfizetés hat korona volt, vidékre, postázva pedig nyolc korona. Ez az ár csak a világháború végén változott, 1918-ban az évi előfizetési díj tizenkét korona volt, egy-egy szám ára pedig tizenkét fillér. Az általános gyakorlat az volt, hogy az előfizetők a díjat utólag, egy-egy megrendelési ciklus után fizették. Ez kétségkívül bizonyos kockázattal is járt. Szabó Ferenc, a Hajdúböszörmény és Vidéke kiadó-tulajdonosa 1901. január elsején így panaszkodott: „Lapunknak sok olyan megrendelője is van, kik a lapot járatták, de erre huzamosabb időn át nem fizettek, szóval előfizetési kötelezettségeiknek még utólagosan sem tettek eleget". Sajnos semmiféle támpontunk nincs az előfizetők számára vonatkozóan, sem a helybeliekre, sem a vidékiekre, noha ez több vonatkozásban igen fontos lenne. Konkrét adatok nem állanak rendelkezésünkre arról sem, hogy az egyes helyi újságok a társadalom különböző osztályaiban és rétegeiben mennyire voltak ismertek, olvasottak. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy bár a vezető réteg igényeit igyekeztek elsődlegesen kielégíteni, tekintettel voltak a társadalom más rétegeire is. A Hajdúböszörmény és Vidéke kiadója hangoztatta, hogy „lapunk oly csekély előfizetési árért kapható, hogy azt bárki, ki legkevésbé érdeklődik városa és a közügyek iránt" megrendelheti. 0 0 Sőt, 1902-ben az előfizetési felhívásban már az állt, hogy „ily terjedelmű lapot sehol az országban nem kap az olvasó (ennyi) pénzért". Porcsalmy Gyula szerkesztő pedig így látta az újság tömeghatását: „Különös örömünkre szolgál, hogy a legegyszerűbb köznép is nemcsak olvassa a lapot, hanem érdeklődik is iránta . . . Nincs a városnak egy utcája sem, hol ne járatnák, ne olvasnák e lapot, akinek nincs módjában járatni, az számonként szerzi be vagy szomszédjától kéri el . . .". Az ára szerinte is nagyon kedvező, mert „ a kiadó a megnagyobbított lapot is . . . mesés olcsón" adja. < n 60 H.-Böszörmény és Vidéke. 1900. dec. 30. X. évf. 52. sz. 61 Uo. 1902. jan. 1. XII. évf. 1. sz. (rendkívüli kiadás) és uo. 1399. jan. 1. IX. évf. 1. sz. 25,
