Nyakas Miklós: Hajdúböszörmény sajtótörténete / Hajdúsági Közlemények 10. (Hajdúböszörmény, 1982)
Tartalom
A legtöbb esetben sajnos nem sikerült kideríteni, hogy miért került sor a szerkesztőváltásokra. Az mindenesetre bizonyos, hogy az okok nagyon sokrétűek lehettek. Anyagi természetűek éppúgy közrejátszhattak, mint családi, egészségügyi vonatkozásúak. A pillanatnyi politikai erőviszonyok éppúgy befolyásolhatták a döntéseket, mint a város hangadó köreinek véleménye. Valószínű családi okok miatt léphetett vissza a H.-Böszörmény és Vidéke szerkesztésétől 1893-ban dr. Gacsó Kálmán, bizonyára politikai meggyőződésből vonult vissza dr. Molnár István, Balassa Sándor pedig, aki hivatásos újságíró volt Debrecenben, s aki 1913-ban rövid ideig szerkesztette a Hajdúböszörmény és Vidékét, azért vált meg a laptól, mert munkabérét Szabó Ferenc kiadótulajdonos nem fizette meg. 3 b A különböző pártállású és karakterű szerkesztők munkastílusában voltak ugyan jól érzékelhető különbségek, abban azonban valamennyien megegyeztek, hogy igyekeztek lapjukat nyitottá tenni, s az ellentábor hangjának is helyet biztosítani. A későbbi történelmi korszakok gyakorlatától eltérően valamennyien döntően helyi kérdésekkel foglalkoztak. A legtömörebben ezt Porcsalmy Gyula fogalmazta meg: „Mi országos eseményeket nem hirdetünk. A mi lapunk helyiérdekű, s legföllebb közel vidékre szorítkozik ..." Ettől függetlenül azonban Porcsalmy Gyula is azt vallotta, hogy a külvilág híreiről azért meg kell emlékezni, gondolni kell azokra, „kiknek nincs módjukban fővárosi lapot járatni". 3 7 E szerkesztői magatartás alól talán némileg csak dr. Molnár István személye volt kivétel, aki vezércikkeiben konkrét nagypolitikai eseményekkel ritkán foglalkozott, annál szívesebben elméleti kérdésekkel. Jellemző kortörténeti jelenségként értelmezhetjük, hogy szinte valamennyien panaszkodtak a szerkesztés nehézségeire. Porcsalmy Gyula így vallott: „A vidéki hírlapirodalom csak szűk körben mozoghat. Igaz ugyan, hogy tekintettel kell lennie általános dolgokra is, de provinciális helyzete egy város vagy vidék érdekeire szorítja." S ráadásul a vidéki hírlapírónak számtalan nehézséggel kell megküzdeni, „csodálatos, hogy a társadalomnak ... a tanító és a hírlapíró a mostoha gyermekei". Konkrétan a következőket említi: „Személyes tekintetek, a lap nehéz anyagi ügyei, táncolások, közöny, nem ritkán rosszakarat állanak a vidéki hírlapirodalom útjában". Éppen ezért a szerkesztők helyzete sem irigylésreméltó, hiszen csak „óvakodva lehet munkálkodni". Ráadásul lépten-nyomon közönnyel és gáncsoskodással kell megküzdeni. Szerencsére Hajdúböszörményben csak közönnyel találkozhatunk, gáncsoskodással nem — írta. Vajon mennyire hihetünk neki? Igen tiszteletreméltó szerkesztői elvet hirdetett meg akkor, amikor fellépett a mindenáron való szenzációhajhászás, s felelőtlen közlések ellen. Szerinte meg kellene szüntetni a Nyílt tér rovatot, mert aki ennek igénybevételére szorul, az forduljon a bírósághoz. Kárhoztatja, hogy a hírlapok némelyike „hivatásszerűen űzi a házasságtörési drámák, öngyilkosságok, bűnös cselekmények közlését". Ezáltal az újságírás szelleme, célja ferdül el. 3 8 Más kérdés, hogy a fenti elvet maga Porcsalmy Gyula sem tudta megvalósítani, sőt egy ízben ilyen ügy kapcsán maga is bíróság elé került sajtó vétségért. 3'* 36 Balassa Sándor szerkesztői tevékenységét a Sajtóbibliográfia i. m. nem említi. 1913. febr. 1-től tevékenykedett júniusig, márc. 15-től szerkesztőtársa Beke Antal. Június 14-től szept. 13-ig a szerkesztésért „felelős a kiadó". A Balassa—Szabó elleniére H. Fekete P. i. m. 37 H.-Böszörmény és Vidéke. 1896. jan. 1. VI. évf. 1. sz. és uo. 1898. okt. 9. VIII. évf. 41. sz. 1» 38 Uo: 1893. júl. 30. III. évf. 28. SZ. 1—2. 39 Uo.' 1907. aug. 3. XVII. évf. 31. sz. Egy nap elzárásra és 20 K. büntetésre ítélték. 18
