Nyakas Miklós: Hajdúböszörmény sajtótörténete / Hajdúsági Közlemények 10. (Hajdúböszörmény, 1982)
Tartalom
a nyilatkozata, amelyben elismerte, hogy a tényleges szerkesztői munkát valóban Sólyom Antal végezte. 2 0 Sólyom Antal egyébként a századvég és a századforduló Hajdúböszörményének kiemelkedő közéleti egyénisége volt. 2 6 Bihar megyében, Furtán született ugyan, s Debrecenben tanult, de már 1869-ben a hajdúböszörményi óvoda tanítója lett, majd pedig ugyanitt rendes tanító. Évekig töltötte be az egyházmegyei tanítótestület jegyzői tisztjét, előbb választmányi tag, később pedig a testület elnöke lett. Hajdúböszörmény majdnem valamennyi társadalmi egyesületében, népkörében, olvasókörében stb. vállalt valamilyen szerepkört. Több vidéki hírlapnak is levelezője vagy munkatársa volt. Főmunkatársa és utóbb négy évig főszerkesztője a Protestáns Néptanítónak, s a jogutódnál, a Református Tanítók Lapjánál is főmunkatársként dolgozott. Az első hajdúböszörményi újságok életében játszott jelentős szerepet úgy is mint szerkesztő, úgy is mint munkatárs a viszonylag fiatalon elhunyt dr. Gacsó KálmánHajdúböszörményben értelmiségi családban született. A jogot Budapesten végezte, s a városba tiszti ügyészként került vissza. 1892-ben a Szabadelvű Párt képviselőjelöltje, de visszalépett. Jó szerkesztő volt! A H.-Böszörményi Hírlap szerkesztését 1884. augusztus 3-án vette át. A Hajdúböszörményt 1891. január 1-től szerkesztette. Legnagyobb érdeme azonban a H.-Böszörmény és Vidéke indítása, amelynek első szerkesztője volt, s amelyet 1892. augusztus 28-ig egyedül, 1893. április közepéig pedig Porcsalmy Gyulával közösen szerkesztett. Az újságokba általában vezércikkeket, gyűlési tudósításokat és különféle híreket írt. Kifejezetten jó és színvonalas újság volt az általa szerkesztettek közül a H .-Böszörményi Hírlap és a H.-Böszörmény és Vidéke. Nem mondható ez el a Hajdúböszörményről, amelynél a személyi egyenetlenkedés, a gyakori szerkesztőés főmunkatársváltás szerkesztésbeli bizonytalanságot eredményezett. A dualista kor legjellegzetesebb helyi újságszerkesztő és újságíró egyénisége kétségkívül Porcsalmy Gyula volt, akinek tevékenysége egy egész történelmi korszakot ölel át. 2* Porcsalmy 1865-ben született Érszentkirályon. Édesapja is tanító volt, maga is tanítóképzőt végzett Debrecenben. 1886-ban került Hajdúböszörménybe, ahol a város életében hamarosan fontos és jelentős szerepet játszott. Volt városi képviselő, a református egyház presbitere, megyebizottsági tag, tantestületi elnök. Már 1886-ban jelentkezett cikkeivel a Szabolcsi Szabadsajtóban, s később is írt nyíregyházi és debreceni lapokba. Jelentek meg cikkei néhány fővárosi lapban is, valamint humorisztikus lapokban, a Verhovai Függetlenség és az Urambátyám hasábjain. Szépírói ambíciókkal rendelkező szerkesztő volt, akinek folytatásos regényei is jelentek meg. Ilyen volt például a Debreczeni Ellenőrben a „Sors keze". Legnagyobb hatású munkája kétségtelenül az a Boda Katalin, amely először folytatásokban a H.-Böszörmény és Vidéke hasábjain jelent meg, majd könyv alakban 1893-ban. Az 1920-as években újabb kiadást ért meg, s Hajdúböszörményben valódi népszerűségre tett szert. További munkái: Az elpusztult család és a Mesterleány c. regények. Politikai nézeteit a negyvennyolcasság jellemezte: éveken át titkára volt a 48-as körnek. 1898-ban nősült, tizenegy gyermeket nevelt fel. Porcsalmy már 1891 szeptemberétől részt vállalt 25 Vö. H. Fekete P. i. m. 26 Életrajza: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. XII. k. Bp. 1908. 1226. Vö. HajdúBöszörmény és Vidéke. 1896. 19. sz. 27 Nekrológja. H.-Böszörmény és Vidéke. 1900. ápr. 8. X. évf. 14. sz. 28 Életrajza: Szinnyei J. i. m. XI. k. Bp. 1906 400—41. Nekrológja: Hajdúböszörmény és Vidéke. 1925. dec. 5. XXXV. évf. 48. sz. 15
