Nyakas Miklós: Hajdúböszörmény sajtótörténete / Hajdúsági Közlemények 10. (Hajdúböszörmény, 1982)
Tartalom
a H.-Böszörmény és Vidéke szerkesztésében, noha a lapon ezt akkor még nem tüntették fel. Az 1892. évfolyam 35. számától (augusztus 28.) kezdve azonban már hivatalosan is szerkesztőként szerepelt dr. Gacsó Kálmán mellett, 1893. április 16-tól pedig teljesen át is vette az újság szerkesztését. Figyelmet érdemel, hogy a két különböző pártállású szerkesztő között súrlódások nem voltak, sőt amikor Gacsó távozott, meleg hangú üzenetben szólította fel a lap olvasóit Porcsalmy pártolására. Ügy látta, hogy annak „szakavatott szerkesztése alatt... a lap továbbra is épp oly híven, lelkiismeretesen fogja a közügyeket szolgálni, mint eddig". S valóban! Porcsalmy neve ezt követően szinte másfél évtizeden keresztül összeforrt a H.-Böszörmény és Vidékével. 1900-ig egyfolytában szerkesztette a lapot, ekkor rövid időre megvált ugyan tőle, de hamarosan — 1900 nyarán — visszatért, s szerkesztőként dolgozott tovább 1907-ig. Ezután még rövidebb ideig dolgozott a lapnál szerkesztőként, 1911-ben és 1912-ben. Az újságszerkesztéstől azonban nem maradt távol. Alig mondott le a H.-Böszörmény és Vidéke szerkesztéséről, nevével hamarosan egy új lap, az 1908-ban indult H-Böszörményi Hírlap fejlécén találkozunk. Ezt 1910 közepéig szerkesztette, ekkor visszament a H.-Böszörmény és Vidékéhez, hogy onnan 1912 közepén ismét visszatérjen a Hajdúböszörményi Hírlaphoz, s szerkesztőként tevékenykedjen tovább egészen a lap megszűntéig, 1916-ig. Dobó Sándor (1864—1931) szerkesztői, újságírói tevékenysége külön színfoltját képezi a város sajtótörténetének. 2 9 Bár kétségtelen, hogy szoros kapcsolatban állott a városi hetilapokkal is, tevékenységét mégis a Tanítók Lapja fémjelzi, amely majdnem négy évtizeden keresztül elválaszthatatlanul forrt össze nevével, s amely az egyetlen Hajdúböszörményben szerkesztett, de országos jellegű lap volt, s amelyet itt is nyomtattak. Dobó Sándor Hajdúböszörményben született, a tanítóképzőt Zilahon végezte, s 1887-ben került vissza tanítóként szülővárosába. 1886-ban már írásai jelenek meg a Szabolcs me gyei Közlönyben, majd a Hajdúböszörmény és Vidékében. 1891-ben főmunkatársa lett a Protestáns Tanítók Lapjának, s tanügyi cikkeket írt a Népiskolai Lapba, a Protestáns Néptanítóba és a Bars vármegye című lapba. 1892 áprilisától szerkesztette és adta ki a Tanítók Lapját, amelyet kisebb-nagyobb megszakításoktól eltekintve haláláig folytatott. Nevéhez fűződik 1893-ban a Haladás szerkesztése. 1900/1901ben rövid ideig szerkesztője volt a H.-Böszörmény és Vidékének, 1910 közepétől pedig az év végéig dr. Benedek János főszerkesztő mellett felelős szerkesztője a H-Böszörményi Hírlapnak. Kemény, sokszor már-már radikális hangvételű cikkeiről volt nevezetes. „Huszonnyolc éve, hogy hírlapíró vagyok, e hosszú idő alatt tollamat mindenkor megnyomva forgattam ..." — írta 1910-ben. a u Elévülhetetlen érdemei vannak a magyar tanítóság társadalmi, gazdasági, kulturális helyzetének javításáért folytatott harcban. Számtalan társadalmi tisztséget töltött be a különböző tanítói szervezetekben, tiszteletbeli elnöke volt a Magyarországi Tanítók Országos Szövetségének, tagja volt a hajdúböszörményi városi takarékpénztár igazgatótanácsának, Hajdú vármegye törvényhatósági bizottságának, s éveken keresztül volt elnöke a Gönczy-egyesületnek is. 1924-ben Vodianer-díjat kapott! Politikai nézeteit tekintve 48-as, egy időben jegyzője volt a párt megyei szervezetének, s 29 Életrajza: Szinnyei J. i. m. II. k. Bp. 1893. 917—918. Nekrológjai: Hajdúböszörmény. 1931. febr. 21. és Tanítók Lapja. 1931 márc. 30 H.-Böszörményi Hírlap. 1910. okt. 14. III. évi. 41. sz. 16
