Bencsik János – Módy György – Szalay Emőke: Tanulmányok Egyek múltjából / Hajdúsági Közlemények 9. (Hajdúböszörmény, 1981)
Módy György: Egyek a török hódoltság koráig
bágyok) és két puszta telket, az északi oldalon két jobbágy telket (Rábai Györgyét és Faber Lászlóét), a déli oldalon három jobbágytelket (ezeken Kun István, Hamus Ágoston és Hajnal István laktak), ugyanott az utca másik oldalán még egy lakott és egy elhagyott jobbágytelket. A birtokrész nyugati oldalán szintén kaptak — ,, penes quandam aquarum" — három jobbágytelket (László György, Agyas Balázs és Hamus Benedek lakták) és hat elhagyott telket. Ezek szerint Ohati János egyeki részbirtokán a kúriáján kívül 13 lakott és 9 elhagyott jobbágytelek volt. A név szerint megismert jobbágyok egy kivételével magyar nevűek. Bizonyos, hogy a Faber-nek nevezett jobbágy ténylegesen kovács volt. A leleszi konvent oklevele szerint „békességesen és kölcsönös egyetértéssel" történt osztozkodás körül azonban lehetett valami baj. Hiszen egy korábbi keltezésű oklevélből azt tudjuk meg, hogy 1440. október 26-án az egri káptalan előtt Agárdi László és Ferenc együttesen Bajoni Lászlóval tiltakoztak néhai Ohati János egyeki, ohati, bodácsi és Jakó nevű birtokon levő részeinek Guti Ország Mihály és György részére történt eladományozása ellen. 3 1 Ha ez utóbbi oklevél keltezése nem hibás, akkor csak az történhetett, hogy Pálóczi László országbíró 1447. évi és először valóban csak az Agárdi testvéreket adományban részesítő oklevele előtt, Ohati János halála után, 1440 tavaszán vagy nyarán a Guti Országok adománylevelet szereztek. A szabolcsmegyei Jákó faluban levő részbirtok 1430 körül kerülhetett Ohati János kezére. Az Ohati János egyeki örökségéért folyó pereskedés tovább kísérhető. 1452. november 29-én Budán kelt oklevelével Hunyadi János kormányzó a váradi káptalant utasította, hogy tartson vizsgálatot Szepesi László panaszában, mivel Várdai Miklós és László egyeki és ohati birtokokat elfoglaltak. December 13-án a káptalan már jelentette, hogy a panaszt törvényesnek találta és a hatalmaskodás ügyében a Várdaiakat perbe idézte. Ezek szerint Szepesi László jogosan tartott igényt egyeki és ohati birtokrészekre. V. László király így a korábban történteket szinte tudomásul sem véve, 1453. január 28-án Pozsonyban kelt adománylevelével Ohat felét, Egyeket, Bodacsot — néhai Ohati János részeit — Szepesi János fia Lászlónak, Debrői István fia Imrének és Guti Ország György fia Jánosnak adományozza. A birtokrészeket ekkor Agárdi István tartotta a kezében. 32 Bodacs elhelyezkedése, múltja ebből az oklevélből derül ki. Korábban Egyeknek egyik utcája volt, mely a külön birtokos kezén rövidebb időre önállósult, majd újból összeolvadt Egyekkel, hiszen az oklevélben ez áll: „ „ .. .possesionem Egyek vocatam quodam vico possesionis eiusdem qui quodam sequestrato nomine ut dicitur Bodach appellatur". Az Agárdiak az 1447-ben megkapott részeik birtoklását a fentiek után nehezen folytathatták. Ezért került sor arra, hogy 1454. június 17-én a leleszi konvent előtt a még életben levő Agárdi Mihály pataki plébános, Agárdi János és a birtokrészeket 1447 után ténylegesen kézben tartó Agárdi István 60 arany forintért zálogba adta annak a Bajoni Istvánnak, aki édesanyja Ohati Katalin révén amúgyis igényt tartott Ohati János mindkét faluban levő részbirtokaira. 3 3 De az 1453-ban királyi adományként Szepesi László kezére került birtokrészek is Bajoni Istvánhoz jutottak. Ugyanis 1455. február 13-án Budán kelt oklevelében V. László hozzájárult Szepesi László ohati, egyeki és bodacsi részeinek birtokcseréjéhez Bajoni István két szabolcsi és egy bihari falujában levő részbirtokaiért. 3 4 Látjuk, hogy két és fél évtized alatt néhai Ohati János nemcsak ohati, hanem egyeki és bodacsi birtokrészei is Bajoni Istváné lettek. De a pereskedés ezzel nem ért véget. A nagyszülői nemzedék idejében még kölcsönösen mind a három ősi faluban — Ohat, Pércs és Egyek — együttesen birtokos családok közül három év múlva újabb leszármazottak támasztottak igényt Ohati János örökségére. Nyilván olyan távolabbi családok, akik az eltelt félévszázad alatt is részeket őriztek meg az érintett falvakban. Az eredetileg a Pércs-i családhoz tartozó és 1324 után ténylegesen ohati birtokossá lett Ornoldus dédunokája, Liszkai Albertné Ohati Jusztina és másod unokatestvére Pércsi Balázs 1458. június 13-án Mátyás
