Nyakas Miklós: Sillye Gábor 1817-1894 / Hajdúsági Közlemények 7. (Hajdúböszörmény, 1980)
Tartalom
mert azok utólagosan fogott telkek. S ha az ezek után az időközben kiosztott földek már nem is vehetők vissza, legalább újabb földosztás alapjául ne vegyék azokat. A Jelentés egyébként kilátásba helyezte azt, hogy a közösből történt foglalásokat vissza kell csatolni az arányosítás tárgyához. A birtokviszonyok rendezése, a tagosítás és az arányosítás „a kiigazítandó belső telkek alapján, s a közösből akár régibb, akár újabb időben tett foglalásoknak az arányosítás tárgyaihoz leendő visszacsatolása mellett, mind Böszörmény város határára, mind Pród puszta területére nézve" kell hogy megtörténjen. 8 3 Mondanunk sem kell, hogy a főkapitány egyoldalú kötelezettségvállalása saját pártja érdekében nagy nyugtalanságot keltett a nem hajdú származású birtokosok körében. Szente Bálint vezetése alatt nyugtalanító mozgolódás keletkezett, amely azzal vádolta Sillye Gábort, hogy a birtokviszonyokat egy önmagával is meghasonlott párttöredék tetszésének megfelelően akarja az országgyűléssel megoldatni. 8 4 Szente Bálint személyes gyűlölködéssé fajuló támadását sikerült ugyan leszerelni, de nem úgy a beköltözöttek pártjának az ellenállását. 1867-ben látott napvilágot az Áttekintés és észrevételek c. vitairat Gaál Mihály, Lengyel Imre, Ránky Béla, ifj. Szabó Mihály, Kiss Varga Gábor, Karap Antal, Kiss Varga János, Ertsey Lajos és Botos Ferenc aláírásával, amelyet feleletnek szántak Sillye Gábor Jelentésére. A kompromisszum lehetőségét azonban nem zárták ki, sőt azt egyenesen felajánlották: „Kinyilatkoztatjuk visszavonhatatlanul, hogy mindaddig míg a barátságos tér ujjolag meg nem nyittatik, mi a szigorú törvényességhez ragaszkodunk, abból egy hajszálnyit is magán birtokainkra vonatkozólag nem engedünk, — azonban ami a tagosítási kérdésre vonatkozik, ha azt az arra jogosított birtokosság nagyobb része óhajtja, ellene tenni nem kívánunk, sőt abba, hogy barátságos úton az 1784-ben megállapított 426 — de egy gyei sem kevesebb — telek constitutivuma vétessék kulccsul, kész szívvel beleegyezünk", 8 5 Böszörmény város közgyűlése 1868. január 31-én vette tárgyalás alá a mindkét oldalról már kellően megvitatott arányosítás és tagosítás kérdését. Ügy határoztak, hogy az 1784-ben kiosztott belső telkeket kell alapul venni, s az arányosítást a legelőn kívül az összes haszonvételekre ki kell terjeszteni. Az arányosítási munka mielőbbi elvégzésére a város a Hajdúkerület közgyűlésétől egy választmány kinevezését kérte, amelyet 1868 áprilisában a főkapitány, az első- és másod alkapitány, egy táblabíró, a tiszti főügyész, Böszörmény város fő- és alhadnagya, hét képviselője, népszónoka, jegyzője és a kerület első aljegyzője személyében ki is neveztek. 8 6 A döntést feltétlenül kompromisszumként kell értékelnünk, amely a két párt mérsékelt szárnyának megegyezésével jött létre, s amely egyben Sillye Gábor személyes sikerét is jelentette. Ekkor úgy tűnt, hogy az ügy a többség akaratából véglegesen rendeződött. Nem így történt! 1875-ben egy jelentéktelen pénzügyi eset kapcsán újabb nehézség jelentkezett, amely 1877-ben odáig fajult, hogy Lévai Márton böszörményi városi képviselő a már mintegy nyolc éve folyó tagosítási munkálatot törvénytelennek bélyegezte, s kérte az 1857-ben hozott jogerős bírói végzés végrehajtását. Az eset végül az igazságügyi minisztérium elé került, ahol 1877. március 15-én megállapították, hogy az 1871. évi 31. törvénycikk értelmében a Hajdúkerületei VÖ. Nagy S. i. m. 8 4 Uo. 8 5 Áttekintés és észrevételek. Gál Mihály és társai aláírásával. 7. A ritka nyomtatvány HMTA : 6521. 8 6 Orosz István i. m. 360. 58
