Nyakas Miklós: Sillye Gábor 1817-1894 / Hajdúsági Közlemények 7. (Hajdúböszörmény, 1980)

Tartalom

nek a tagosítási és arányosítási kérdésekben a hatásköre megszűnt, az itt hozott döntések törvénytelenek, s elrendelte, hogy a birtokrendezés ügyében az érin­tettek a debreceni törvényszék előtt indítsák meg keresetüket. Mindez természe­tesen a nagy erőfeszítések árán létrehozott kompromisszum felborulását jelen­tette, s ezért érthető módon Sillye Gábor irányításával a böszörményi közgyű­lése ebbe nem akart belenyugodni. Hiába volt azonban minden ellenállás, az igazságügyi minisztérium nem volt hajlandó változtatni álláspontján. A bírósági ítélethozatalra 1881-ben került sor, s a törvényszék érvényesnek mondta ki az 1857-ben hozott ítéletet, amely az arányosítás kulcsául a jelenlegi birtokarányt mondotta ki érvényesnek. 8 7 Az ügy tehát a hajdúpárt teljes vereségével végződött! Hozzá kell tennünk azonban, hogy ez csak az időközben alkotott országos törvény értelmében követ­kezhetett be, nem pedig Hajdúböszörmény város belső erőviszonyainak alakulása folytán. Sillye Gábor nagy érdeme volt, hogy sikerült egy megnyugtató komp­romisszumot kialakítani, amely teljes sikerrel kecsegtetett. Ehhez a város köz­gyűlése az utolsó pillanatig ragaszkodott is! Az igazságügyi minisztériumnak ennek ellenére természetesen igaza volt akkor, amikor 1877-ben törvénytelen­nek minősítette a munkálatokat, nem biztos azonban, hogy ezt a többség meg­értéssel fogadta. 8 8 Sillye Gábor a minisztériumi döntés után minden bizonnyal tisztában lehetett azzal, hogy a törvényszék a tagosítás kulcsául nem fogadja el az 1784-es telekszámot, ezért is kérte halaszthatatlan szempontokra hivatkozva a minisztériumot álláspontjának felülvizsgálatára. A törvényen azonban nem le­hetett változtatni. A tagosítás Böszörményben a fenti elv szerint fejeződött be. A társadalmi fejlődést előremozdító polgári földtulajdonviszonyok kialakításá­nak nélkülözhetetlen lépcsőfoka volt Hajdúböszörményben a zálogos puszták sorsának rendezése. E kérdésnek szintén századokra visszanyúló előzményei vol­tak, a böszörményi hajdúk ugyanis már a letelepedés utáni évtizedekben rend­szeressé tették azt a gyakorlatot, hogy az adományként birtokolt városhatár és Pród mellett zálogjogon használatba vették Videt és Zelemért is. A polgári for­radalom után azonban világossá lett, hogy a fenti két pusztabirtokot célszerűbb minél hamarabb megváltani. A birtokvisszaváltási perek 1853-ban kezdődtek, majd az 1860-as években gyorsultak fel. 8 9 Ebben Sillye Gábornak nagy érdemei voltak! A vidi birtokosság 1866 decemberében határozatilag mondta ki, hogy minden áldozatot kész meghozni vidi birtokának megmentéséért, s ezért minden birtokost a végrehajtás terhe mellett kötelezett a már kivetett s a jövőben ki­vetendő váltságösszegek és egyéb terhek pontos fizetésére. E határozat végrehaj­tásával egy teljhatalommal felruházott választmányt bíztak meg. Hangsúlyoz­nunk kell itt a teljhatalmi jogkört, mert a birtokosság élén korábban is választ­mány állott, feladatát azonban a jogok hiányában nem tudta kellően ellátni. A vidi birtokosság választmányának elnöke Sillye Gábor volt, aki 1866 májusá­ban a pontatlan fizetés miatt abba a furcsa helyzetbe került, hogy az egyik tulaj­donossal, Mezősy Menyhérttél kötött 3000 forintos szerződés kiegyenlítésére 8 7 Nagy S. i. m. Sillye, aki 1877-ben virilisi jogon foglalt helyet Hajdú megye közgyűlésében, arra akarta rávenni a megyét, hogy a miniszteri döntés ellen tiltakozzon. Sillye és Lévay közt a vita „a lehevesebb, a legszenvedélyesebb jelleget ölté". Silye kérését elutasították. Debreczen, 1877. márc. 28., 29., IX. évf. 62., 63. sz. 8 8 Természetesen a minisztérium álláspontja volt az igazságosabb, mert több birtokosnak jutta­tott földet, mint a Hajdúböszörményben létrejött kompromisszum tette volna. Arról van tehát szó, hogy az 1784-es telkek birtokosai a városon belül többségben voltak. 8 0 Veliky János: Városgazdálkodás a hajdúönkormányzat korában. Hajdúböszörmény története j. m. 468. 59

Next

/
Oldalképek
Tartalom