Nyakas Miklós: Sillye Gábor 1817-1894 / Hajdúsági Közlemények 7. (Hajdúböszörmény, 1980)

Tartalom

az első folyamodású törvényszékek felállításáról intézkedett, s amely Szoboszlót nem a böszörményi, hanem a debreceni törvényszék alá rendelte. Ily módon tehát a Hajdúkerület egységét a törvénykezés vonatkozásában megbontották, amely a továbbiakban veszélyes precedenst teremtett. A küzdelem teljes mélységében 1873-ban bontakozott ki, amikor Szapáry belügyminisztersége alatt elkészült az egész országot radikálisan érintő területi szabályozási javaslat. A tervezet szerint a Hajdúkerületet nagyobb részben Szabolcshoz, kisebb részben pedig a tervezett Karcag központú Kun megyéhez kell csatolni. A Hajdúkerület számára ez az elképzelés természetesen elfogadhatatlan volt; ellene közgyűlési határozatban tiltakoztak, s megfelelő ellenlépések megtételére küldöttséget indítottak Budapestre. A küldöttség élén természetesen Sillye Gábor állott, s célul tűzték ki, hogy a királynál elérjék azt, hogy „a kisebb törvényhatóságok beolvasztásához való ragaszkodástól elállani kegyesen méltóztassanak". A küldöttség útja nem volt eredménytelen, ígéretet kaptak ugyanis arra, hogy hajdúvárosok érdekeit kellő figyelembe fogják venni. Tekintettel arra, hogy a Szapáry-féle tervezet nemcsak a Hajdúkerület, hanem szinte valamennyi törvényhatóság érdekeit sértette, az országszerte olyan ellenállásba ütközött, hogy a bukás elkerülhetetlen volt. Ekkor tehát úgy tűnt, hogy sikerült elfogadtatni a hajdúvárosok törvényhatósági egységének a gondolatát. Szapáry bukása után az országgyűlés az államháztartás rendezésére létrehozott ún. 21-es bizottságra bízta azoknak az elveknek a kidolgozását, amelyeket a területrendezésnél figyelembe kell venni. Sillye Gábor tehát a Hajdúkerület taktikáját ehhez az elvekhez igazította. Ekkor már előtte is valószínűtlennek tűnt annak a lehetősége, hogy a Hajdúkerületet változatlan területi szerkezetben meg lehessen menteni, éppen ezért a 21-es bizottsághoz indított újabb küldöttség egy olyan értelmű javaslattal utazott Budapestre, hogy a Hajdúkerületet megnagyobbítva kell fenntartani. Ennek érdekében kérték a Hajdúkerülethez csatolni Szabolcs megye alsó részén fekvő községeket, úgymint Szovátot, Kabát, Balmazújvárost, Egyeket, Csegét, Polgárt, Tiszadobot, Tiszadadát, Büdöt, Tiszalököt, Szentmihályt, Téglást és Sámsont. Az ily módon létrehozott törvényhatóság székhelye természetesen Hajdúböszörmény lett volna. Ez az elképzelés szerintük minden kívánalmat kielégített. A küldöttség beszámolója szerint a fővárosban teljes sikert arattak! S valóban, a Hajdúkerület tervezete egy nagyon lényeges dolgot mozdított elő, s ez a Hajdúságban szervezendő vármegye gondolatának felkarolása volt. Az új megye székhelye azonban még korántsem dőlt el, erről Pesten sem voltak hajlandók érdemben nyilatkozni. A Hajdúkerület tervezete egy döntő szempontot hagyott figyelmen kívül, mint ahogyan egyebet nem is tehetett. S ez Debrecen város létezése volt! Egészen addig a pontig, amíg a hajdúvárosok és a környező falvak közigazgatási egységéért szálltak síkra, messzemenően maguk mögött tudhatták a hajdúvárosok és az érintettek támogatását, de mihelyt csupán arról volt szó, hogy a székhely Debrecen vagy pedig Hajdúböszörmény legyen, Sillye Gábornak és a Hajdúkerület vezérkarának gyakorlatilag egyetlen bázisa Hajdúböszörmény maradt. Márpedig Debrecen hamarosan bejelentette igényét a székhely szerepére! így tehát Sillye Gábor és a Hajdúkerület számára nem maradt más lehetőség, mint a Hajdúkerület megmentését pártpolitikai síkon elérni. Sillye Gábor a főkapitányi tisztség kettős természetének megfelelően is a pártpolitika terén eddig igyekezett háttérbe húzódni, az új helyzetben azonban egyre inkább nyílt szövetségre lépett azzal a 48-as párttal, amely alapjaiban támadta a területi rendezési elképzeléseket. A debreceni 48-asok például böszörményi elvbarátaik ked54