Nyakas Miklós: Sillye Gábor 1817-1894 / Hajdúsági Közlemények 7. (Hajdúböszörmény, 1980)
Tartalom
véért s azért, hogy városuk érdekeit se sértsék egyenesen két vármegye — Hajdú és Debrecen — felállításával hozakodtak elő, természetesen Böszörmény és Debrecen székhellyel. Ebben a politikai helyzetben Sillye Gábort váratlanul kinevezték Debrecen város főispánjának. A Hajdúkerület főkapitánya az ekkor szervezett állást 1875. február 4-én foglalta el. A beiktatáson adott díszebéden érezhető volt a feszültség a cívisváros és a főkapitány hívei között; a pohárköszöntők sorában például a hajdúböszörményi Lengyel Imre a Hajdúkerület és Debrecen per szónál unióját éltette, mire a debreceniek ebből a reál uniót hallották ki, s azt éltették tovább. A köszöntések többsége egyébként Sillye főispáni működését az új Hajdú megye hajnalaként méltatta. S valóban! A Hajdúkerület és Debrecen város egy személyben történő egyesítése mögött lehetetlen nem látnunk az új megye létrehozására irányuló törekvést. A Hajdúkerület vezetése azonban ennek ellenére Sillye működését a kerület győzelmeként értékelte. Ebben a hitben azonban nem sokáig ringathatták magukat, mert a kormány megszüntette a hajdúböszörményi törvényszék működését, s annak feladatkörét a debreceni vette át. Látszólag ellentmond ennek a hajdúböszörményi adófelügyelőség felállítása — a Hajdúkerület védelmezői ezt jelentős győzelemként is ünnepelték — ezek létesítése azonban általában a területi szabálytalanságok kiküszöbölését előzte meg. A teljesen reménytelen helyzetbe került hajdúkerületi tisztikar Sillye Gábor irányításával 1876 folyamán kétségbeesett kísérlettel igyekezett megmenteni a kerület süllyedő hajóját. Elhatározták, hogy a Hajdúkerület megmentése érdekében megszavaztatják a hajdúvárosok lakosságát! Ennek célja annak bizonyítása lett volna, hogy „a kerületi törvényhatóságnak Böszörmény székhellyel való fenntartása közös óhajtás". A népszavazás megrendezését azonban a belügyminisztérium leállította, s bár a Hajdúkerület ez ellen tiltakozott, s ez ügyben az országgyűléshez szándékozott fordulni, erre már nem jutott idő. Sillye Gábort, a Hajdúkerület főkapitányát és Debrecen város főispánját 1876 augusztus nyolcadikán mindkét tisztségéből felmentették, s az új vármegye szervező munkálataival a Bihar vármegyei famíliából származó Miskolczy Lajost bízták meg. Miskolczy Hajdú megye első főispánjaként augusztusban Debrecenbe is költözött ! Az 1876. évi 33. törvénycikk szerint az új megye a volt Hajdúkerület városaiból, Csege, Balmazújváros, Téglás, Egyek, Nádudvar, Püspökladány, Szovát, Tetétlen, Földes és Józsa Szabolcs megyei, Kaba, Mikepércs és Sámson Bihar megyei községekből tevődött össze. A székhely természetesen a szabad királyi városi rangját megőrző Debrecen lett. Amíg Sillye Gábor a Hajdúkerület védelmében a hajdúvárosok társadalmát egészen addig a pontig fel tudta maga mögött sorakoztatni, amíg a Hajdúságban szervezendő vármegye gondolata győzelmet nem aratott, a székhely rangjáért vetekedő Böszörményét pedig egészen a kerület megszűntéig, addig a kor társadalmát érintő másik nagy kérdésben sokkal inkább megoszlottak az erőviszonyok. A tagosítás problémakörére gondolunk! 7 0 Ennek gyökere a hajdúváros határhasználatának történeti alakulásában rejlett, abban a tényben, hogy a hajdú adományos föld jelentős hányada osztatlan állapotban maradt. A bevándorlás és a természetes szaporodás következtében azonban a XVIII. század második fe7 6 E kérdésre lásd Orosz István: A hajdúböszörményi mezőgazdasági termelés és agrártársadalom fejlődése. 1784—1889. Hajdúböszörmény története (szerk. Szendrey István) Debrecen, 1973. 343—390. és Nagy Sándor: Társadalmi harc a tagosítás körül Hajdúböszörményben. 1851—1878. Kézirat a Hajdúsági Múzeum Évkönyve IV. kötete számára. 55
